Nagyon köszönöm a rengeteg levelet, üzenetet és megkeresést, amit az elmúlt hetekben kaptam, fontosnak tartom, hogy reagáljak a felvetésekre, de egyenként képtelenség lenne megválaszolni, ráadásul úgy érzem, érdemes a nagyobb nyilvánosság előtt is kitérni egyes részletekre.

Amikor azt kérdezitek, hogy látom itthon a politikai helyzetet, mennyi maradt meg a demokráciából és mi a teendő, én azt mondom:

tegyük fel azt az alapvető kérdést, hogy jelenleg Magyarországon ki ellenőriz kit.

Egy demokráciában ugyanis az ellenzék ellenőrzi a kormányt — Magyarországon viszont pont fordítva:

a kormány ellenőrzi az ellenzéket. Mégpedig minden lehetséges módon.

Megfordult a világ, és vele borult szinte minden, amit a demokratikus körülmények között végzett politikáról valaha is gondoltunk.

Ahogy szoktam mondani, én egyetlen percet sem dolgoztam demokratikus parlamentben, mert először 2012-ben lettem képviselő, és akkorra már sokat elvettek tőlünk.

És minden “választással” egyre többet. De mindig nekigyűrkőztünk, ki hogy tudott, és amikor 2018-ban — szintén nagyon súlyos helyzetben — nem adtam fel a küzdelmet, hanem új utakat kerestem, azért is tettem, mert az ellenzék a parlamentben már nem tudta ellátni a kormányt ellenőrző funkcióját, a hagyományos ellenzéki politizálás a Fidesz által ránk szabott szerep lett.

A parlamenten kívül azonban akkoriban még (a mostanihoz képest) volt mozgástér, az információhoz jutás csatornái még nem záródtak be teljesen:

például még be lehetett jutni képviselői kártyával állami szervekhez, közintézményekbe, az intézményvezetők nyilatkozhattak felsőbb engedély nélkül, és az adatkérésekre is 15 napon belül kellett válaszolni.

Felmérve a lehetőségeket, teljesen tudatos döntést hoztam akkor, amikor a parlamenti felszólalások, közlemények és tévéstúdiók világa helyett az aktív, cselekvő ellenzéki politizálást választottam.

Kiléptem az ellenzéki komfortzónából és terepre mentem, újraértelmezve a képviseletet és valódi tartalommal megtöltve a képviselői jogosítványaimat.

Intenzív országjárásba és intézménylátogatásba kezdtem, fókuszterületeket jelöltem ki, ügyeket indítottam és vittem végig, tényfeltáró munkámról blogot írtam, és minden létező jogi, politikai és kommunikációs eszközt mozgósítottam az ügyek sikerre vitele érdekében.

Rögtön három ügy került fókuszba: a CEU, Fót és a Nyugdíjfolyósító, és velük három terület, az oktatás, a gyermekvédelem és a láthatatlan női munka. Ezzel indítottam 2018 őszén. […]

A hatalommal valóban elég sok területen ütköztem, hiszen az elmúlt négy évben összességében vagy tíz területen végeztem intenzív képviselői munkát — az oktatás, az egészségügy, a lakhatás, a munkavállalói jogok és bérek, a nők helyzete, a gyermekvédelem, a kisebbségi csoportok jogainak védelme, a környezet-és klímaügy, a külpolitika és a jogállamiság területén napi szinten konfrontálódtam a hatalommal […]

Mindez tehát egy teljesen tudatos, az addig ismert képviselői eszköztárat újraértelmező politika eredménye egy már nem demokratikus országban. A négy év alatt a helyzet fokozatosan és lényegesen romlott tovább, a parlamenten kívüli ellenőrzési jogok egy jelentős részétől is megfosztottak minket.

Már csak egyeztetett időpontban lehet intézményekbe látogatni, de a végtelenre nyújtott veszélyhelyzetben már úgy se.

Már nem nyilatkozhatnak felsőbb engedély nélkül az intézményvezetők, sőt, van, hogy azzal se: legutóbb hiába kérdeztem egy gyermekotthon igazgatóját, azt írta, se engedéllyel, se anélkül nem nyilatkozhat, forduljak írásbeli kérdéssel a miniszterhez.

Az adatkérésekre már csak 90 nap után kapok választ – ez megy másfél éve, 2020 novembere óta a járványra hivatkozva.

Ráadásul már a lehető legritkább esetben teljesítik az adatkérést.

Mert tudják: a valóság a legnagyobb ellenségük, a parlamenten kívül dolgozó képviselő pedig a rendszer számára lényegesen kockázatosabb munkát végez, mint aki ellenőrzött körülmények között interpellál a parlamentben.

A sajtó nagy részét már bedarálták, ők határozzák meg azokat az információkat, amik eljuthatnak az emberekhez, és azt, amit valóságként érzékelünk.

A lényeg a totális kontroll: ezért sem lehet kérdezni tőlük, ezért nyilatkozik a miniszterelnök csak a propagandának, ezért nem áll ki vitára senki.

Ezért ülnek hozzájuk lojális emberek az elvileg független szervek élén. Ezért nem végez tisztesseges nyomozást a rendőrség és az ügyészség egyetlen, általam tett feljelentés ügyében sem.

Ezért nem mond ellent a kormánynak egyetlen politikailag fontos ügyben sem az elvileg az alkotmányos jogaink felett őrködő ombudsman.

Jelenleg Magyarország már nem demokrácia és nem jogállam, de továbbra is nagyon sok honfitársunk van, aki azt akarja, hogy az legyen — ez egy olyan alap, amin lehet építkezni.

Számomra most új korszak kezdődik, de igazából Magyarország számára is. Nem lehet úgy tenni, mintha demokratikus választáson maradt volna alul az egyik oldal.

Én újra és újra nagyon köszönöm mindenkinek, akit képviselhettem, hálásan köszönöm sok kiváló szakembernek és honfitársunknak a munkámhoz nyújtott felbecsülhetetlen segítséget, a sok támogatást, és amit mondtam, azt tartom— az eszköz mindig változik, de a küzdelem marad. 18-ban is volt új út, 22-ben is lesz.

A lényeg: tegyünk meg mindent azért, hogy ne a hatalom ellenőrizzen minket, hanem mi a hata

Azt hiszem, nem vagyok egyedül, amikor azt mondom, április 3-a fájdalma egy cseppet sem enyhült az elmúlt hetekben.

2022 áprilisában azonban nem csupán mi, magyarok érkeztünk válaszút elé, hanem az elmúlt hétvégén fontos döntést hoztak meg a francia és a szlovén európai barátaink is.

A kérdés mind Franciaországban, mind Szlovéniában nagyon hasonlított ahhoz a kérdéshez, amit mi is jól ismerünk.

Akarja-e egy nép, hogy egy, a demokrácia láncait magáról leszakító, szélsőjobboldali populista vezető kerüljön hatalomra, vagy maradni akar az ország Európában, a liberális demokráciák, a pezsgő szabadság világában?

A mi helyzetünkben ez talán csak egy apró sebtapasz, de Franciaország és Szlovénia is a helyes döntést hozta meg.

Ezek a győzelmek nem pusztán Emmanuel Macron, valamint a szlovén baloldali demokraták győzelmei, hanem Európa szövetségeseinek, Európa barátainak a nagy sikerei is.

És van még valami, ami mellett nem mehetünk el szó nélkül.

Aligha volt vasárnap este csalódottabb európai kormányfő Orbán Viktornál.

A magyar miniszterelnök feltétel nélküli támogatásáról biztosította azokat, akik vele együtt rombolhatták volna az Európai Unió egységét, akik őt követve bonthatták volna le saját országukban a demokratikus intézményeket. Orbán valószínűleg pontosan tudja, Marine Le Pen és Janez Jansa csúfos vereségévél ő is komoly pofont kapott.

A magyar miniszterelnök mára szövetséges nélkül maradt az Európai Unióban.

A lengyeleket már meglátogatni sem tudja, amióta a háborúban Putyin oldalára állt, és hiába tett fel mindent a francia és a szlovén szélsőjobbos szövetségesei győzelmére, ezúttal is elszámolta magát.

Tudom, hogy ez persze önmagában nem vigasztal minket, akiknek testközelből kell figyelnünk Európa legnagyobb kerékkötőjének további pusztítását.

Mégis azt mondom, hogy nekünk most a francia és a szlovén barátaink sikeréből kell táplálkoznunk!

Adjon nekünk az ő példájuk erőt: álljunk fel együtt a padlóról és küzdjünk kérlelhetetlenül az Orbán-rendszer ellen, küzdjünk a köztársaságért, mindannyiunk hazájáért, az európai Magyarországért!

Gyurcsány Ferenc

A legendás magyar vállalat több, mint 1600 dolgozót èpít le.

Ez a dolgozók több mint fele, amelyet most a Tungsram utcára tesz.

A csoportos leépítés a cég mindegyik telephelyét érinti, vagyis Budapesten, Kisvárdán, Zalaegerszegen, Hajdúböszörményben és Nagykanizsán is lesznek elbocsátások.

A csoportos létszámleépítésről – amelynek híréről a múlt héten számolt be a Népszava – információk szerint a dolgozókat szerda délután fél kettőkor, online tájékoztatták:

Jörg Bauer vezérigazgató jelentkezett be Budapestről.

A tájékoztatóból kiderült, a leépítések a második félévben kezdődnek és az év végéig tartanak.

Természetesen nem véletlen az időzítés: a cégvezetés február közepén mondta fel egyoldalúan a kollektív szerződés több pontját, az egyik, amit megváltoztattak, hogy nem az eredeti megállapodás szerint, hanem csak a Munka Törvénykönyve alapján járjon a végkielégítés.

A szakszervezet szerint mindez komoly érvágás az utcára kerülőknek, hiszen akik nyugdíj előtt állnak, akár nyolc havival kevesebb végkielégítést kapnak majd, de azok is kéthavit buknak, akik csak tíz éve vannak a gyárban.

A kollektív szerződés felmondásának határideje két hét múlva jár le, május 12-től már az MTk. vonatkozik a dolgozókra.

A cégnél nagyjából 3100-an dolgoznak, vagyis a munkavállalók több mint fele beleesik a csoportos leépítésbe.

Ez az, amit az év végéig tudunk, hogy mit hoz a jövő esztendő, nem tudni.

A Tungsram 2018-ban került ismét magyar kézbe, amikor az amerikai General Electrictől kivásárolták tulajdonosai, s a cég ismét felvette a régi nevet.

A cég 2019-ben stratégiai partnerszerződést írt alá a magyar állammal, s a GE egyik felsővezetőjéből lett Tungsram elnök-vezérigazgató, Jörg Bauer akkor úgy nyilatkozott, hogy az elődhöz hasonlóan a hazai és nemzetközi piacon is vezető szerepre törekszenek.

Ehhez képest húsvét előtt időszakos gyárleállításokat és kényszerszabadságolásokat jelentette be a cég, s akkor Jörg Bauer már arról beszélt, azonnali kormányzati segítségre szorul a cégcsoport, melyet a pandémia, a globális ellátási nehézségek és az ukrajnai háború megoldhatatlan feladat elé állított, s a remélt fejlesztések helyett folyamatosan a túlélésért küzd.

Forrás: Nèpszava

Közösen reagált a hat ellenzéki párt a Fidesz javaslatára:

„A Fidesz hatalmi szóval akarja átírni a választók akaratát”.

Szerintük „az egységes ellenzékre szavazó 1 millió 900 ezer szavazó akaratának tűrhetetlen semmibevétele” a javaslat.

„Az ellenzék pártjai elfogadhatatlannak tartják azt, hogy a Fidesz hatalmi szóval akarja átírni a választók akaratát, és a szélsőséges Mi hazánkat kívánja messze parlamenti létszámarányát meghaladó mértékben parlamenti tisztségekkel jutalmazni a demokratikus ellenzéki pártok rovására” reagált a DK, a Jobbik, az LMP, a Momentum, az MSZP és a Párbeszéd Kocsis Máté bejelentésére, miszerint megállapodás hiányában a házelnök javasolja az országgyűlési tisztségeket.

Azt már mi tesszük hozzá, hogy a Fidesz ezzel világossá tette, hogy ki lesz őfelsége ellenzéke.

A Mi hazánk eddig is a Fidesz politikáját nagyban segítette, ezért most nem marad el nekik a hála.

Úgy tűnik a gáz igen is fegyver lesz.

A népszerű humorista és újságíró észrevett valamit az ellenzék kampányán, ami egy orbitális hiba volt.

Az Európai Bizottság szerdán fogja jóváhagyni a jogállamisági eljárás elindítását Magyarországgal szemben, és Johannes Hahn költségvetési biztos még aznap el fogja küldeni a hivatalos írásbeli értesítést a magyar kormány illetékeseinek – írja a Népszava.

A cikk szerint egy 6-9 hónapig tartó folyamat veszi kezdetét és a végén a tagállami kormányok képviselőiből álló tanács az uniós támogatások egy részének felfüggesztése vagy zárolása mellett dönthet, ha bebizonyosodik, hogy egyes jogállami normák megsértése miatt közvetlenül sérülnek az EU pénzügyi érdekei.

Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke három hete jelentette be, hogy aktiválják a mechanizmust.

A Népszava ugyanakkor arra hívta fel a figyelmet, hogy a levél elküldése nem azt jelenti, hogy az EB már eldöntötte, feltétlenül pénzbüntetést fog kiszabni Magyarországra.

A kapcsolatfelvétellel első körben nyomást akarnak gyakorolni a kormányra, hogy tartsa tiszteletben a közösségi értékeket és szabályokat, és ezt figyelembe véve módosítsa a törvényeket.

A lap információi szerint a most elküldendő levélben az Európai Bizottság a közbeszerzések anomáliáira, a mezőgazdasági földeladások visszásságaira és az EU Csalás Elleni Hivatalával (OLAF) folytatott együttműködés hiányosságaira fogja felhívni a figyelmet. A válaszadásra a magyar kormánynak maximum három hónapja lesz.

Két hete az Általános Ügyek Tanácsának ülésén a magyar jogállamiság is téma volt. Az igazságügyért felelős európai biztos, Didier Reynders Magyarországgal kapcsolatban kritizálta az igazságügyi rendszert, a korrupció elleni harcot, a média függetlenségét és a fékek és ellensúlyok rendszerét.

Nehéz máshogyan értelmezni ezeket a mondatokat, minthogy a választások után most erőt demonstrál a Fidesz és ráront az ellenzéki szavazókra.

Azt mindannyian tudhatjuk, hogy az ellenzéki szavazók egy nyitott és világnézetileg semleges oktatási rendszert szeretnének. Ehhez képest most Orbán minisztere arról kezdett beszélni, hogy az okatás legfontosabb feladata, hogy hívő gyerekeket neveljen.

A leköszönőben lévő miniszter egy EU-s támogatással felújított állami iskolában mondta ráadásul ezeket a monatokat:
„Az oktatás alapkérdése a szeretet, az a törekvés, hogy a világra csodálkozó gyermekekből identitással rendelkező, hívő, értékorientált embereket neveljünk”

– jelentette ki az emberi erőforrás miniszter kedden Mórahalmon az MTI beszámolója szerint.

Az új kormány megalakulásával valószínűleg a posztjáról távozó miniszter mindezt az állami fenntartású Mórahalmi Móra Ferenc Általános Iskola új, 693,1 millió forintból, uniós támogatással felújított és kibővített épületének átadásán fogalmazta meg.

Kásler Miklós hozzátette: „kétezer éves, keresztény kultúránkból, a magyar hagyományokból és az európai értékekből levezethető értékrend amely meghatározta a magyarság múltját, s meghatározza jelenét és jövőjét is”.

A miniszter hangsúlyozta, a magyar oktatás tradíciói rendkívüliek. Mint mondta, „a mi feladatunk az, hogy a múltunkból mindent kiválasszunk, ami érték, mindent próbáljunk megőrizni, amit útközben elveszítettünk, és helyreállítani, amit útközben elvettek tőlünk”.

Kiderült, hogy Orbánék mennyire is kezelték jól a járványhelyzetet.