Időről-időre megkapom a kérdést, hogy mit gondolok az ellenzéken belüli vitákról. Nem szeretek ezzel foglalkozni, de látom, már megint fellángolt a veszekedés mindenhol, ezért rögzítsünk három dolgot – kezdte kicsit sem könnyed hangvételű posztját az MSZP társelnöke Ungár Péter azon kijelentése után,
“Ha Szabó Tímea hisztérikus rohamot kap, akkor tudjuk, hogy jó úton járunk”
Az első és legfontosabb az, hogy az MSZP e vitáknak nem részese. Mi nem vesztünk össze senkivel, és nem gondoljuk, hogy ha bármely más ellenzéki pártról csúnyákat mondunk, az közelebb hozza a kormányváltást.
Mi ennek ellenkezőjét gondoljuk, szerintünk addig nem szavaznak többen az ellenzékre, míg az azt alkotó pártok vitájáról hangos a közélet. Miért választanák azokat az ország vezetésére, akik egymást sem képesek elviselni?
A második felvetésem az, hogy egyáltalán min folyik a vita? Személyes ambíciókon és ellenszenveken? Pedig a Momentum és a DK egészen hasonló dolgokat gondol az országról és Európáról, az EP-ben majdnem ugyanabba a liberális frakcióba ültek be – de még mindig a „Gyurcsány vagy nem Gyurcsány” gittet rágják.
Az LMP és a Párbeszéd pedig egy-egy fővárosi zöld párt, amelyek szinte minden tartalmi kérdésre ugyanazt válaszolják, csak most épp Karácsony Gergelyen veszekednek.
A Jobbik és a belőle kivált pártok ellenségeskedése pedig szintén személyes ügy, hiszen legkésőbb a „migránsmunkás” kampánnyal megérkezett az anyapárt is oda, ahonnan indultak. Márpedig a belső, személyes viták eredménye mindig ugyanazon személy győzelme. Igen, ez csak Orbán Viktornak jó.
A harmadik pedig, amit mondanék, hogy az MSZP egyébként rengeteg ügyben nem ért egyet a fenti pártokkal. A Momentum és a DK számunkra túl közel van a kapitalizmushoz és túl messze a határon túli magyaroktól; a Párbeszéd és az LMP politikájával szemben mi nem általában a gyárakat, hanem a gyári dolgozók és a környezet kizsákmányolását vetjük el – a jobboldali pártokkal pedig természetes a vita egy baloldali, szocialista politikai közösség részéről.
Ezeket a vitákat le kell játszani a 2026-os, közös választási program írásakor, majd a reménybeli közös kormányprogram megalkotásakor, és a vágyott koalíciós kormányzás minden egyes napján is. Mindezek helyett személyeskedő, gyerekes veszekedést folytatni most a nyilvánosságban annyit jelent, hogy 2026-ban is a Fidesz marad hatalmon, és minden, mai személy, akin vitázunk, mind vesztesek lesznek – de leginkább az ország, amely megérdemelne már egy rendszerváltást.
Amikor elültetünk valamit a gyerekeimmel a kertben, a legkisebbek is tudják, hogy ez nem a mának szól. A magot, a palántát azért tesszük a földbe, mert elhatároztuk és végiggondoltuk a következő időszak teendőit. Hogyan locsoljuk, metsszük, neveljük, míg termőre fordul.
Azt szeretném kérni minden ellenzéki kollégától, hogy járjon el ugyanígy. Minden poszt, odaszúrás, beleállás előtt tegye föl magának a kérdést: mi nőhet ki ebből?
