Olvasónktól kaptuk az alábbi levelet és nagyon de nagyon sok gondolatot indított el bennünk. Ahelyett azonban, hogy most ezeket a gondolatokat írnánk le – mert majd a levélből kiderül, hogy most erre miért nincs szükség – megosztjuk inkább a teljes levelet, változtatás nélkül.
Kedves BalraMagyar!
Nem szokásom leveleket küldeni, de szeretném megosztani a történetemet minél több emberrel ugyanis azt gondolom, hogy tarthatatlan az ami manapság folyik idehaza.
Takarítónőként dolgozom egy vidéki város iskolájában. Nem mondhatom, hogy az álom munka, de szeretek gyerekek közt dolgozni és kicsit sem derogál felvenni a felmosót a kezembe. Pár éve álltam újra munkába miután gyesen voltam. Nem gondolom, hogy nem lesz jobb, de valahol el kell kezdeni, ráadásul közel van így el tudom vinni a gyerkőcöt oviba, utána meg logopédushoz.
A férjem Pestre jár dolgozni, egy erőműben operátor – vagy valami hasonló, bevallom nem teljesen értem, melegvizet csinál – mindig ezzel cukkolom.
Szóval mindketten dolgozunk. A történet amit szeretnék elmesélni valójában rövidke. Nem is lenne említésre méltó, de nagyon mély nyomot hagyott a lelkemben. Ugyanis nem a szégyen volt az, ami a legjobban bántott, hanem hogy a saját gyermekemnek kellett hazudnom a szemébe, drága kormányunk szuper megszorító politikája miatt.
Az Aldiban voltunk és bevásároltunk. Azért az Aldiban, mert közel is van és arnánylag még megfizethető. Persze a cseleink már megvannak, van amit a Tescoban veszünk és van amit meg a helyi szatócsboltban. Mosószert mindenképpen, mert mindenhol máshol megfizethetetlen.
Egy szó, mint száz ahogy a polcok között mentünk a gyerköc odament a sajt hűtőhöz. Ötletként bedobta hogy mennyire enne sajtos tésztát. Mondanom sem kell, ha valaki mostanában jár boltban tudja, hogy a sajt gyakorlatilag luxuscikk lett. 4 ezer forint a legolcsóbb helyen is kilója.
Nem mondok nemet a gyereknek, hiszen mi értelme lenne görcülni, ha nem azért, hogy boldog legyen. Megkerestem az egyik ismert márka 440 grammos sajtát (potom 2 ezer forint) és betettem a kosárba.
– De anyu miért nem a nagy kerek sajtot vesszük? Akkor maradna szendvicsre is
Nem mertem megmondani neki, hogy azért nem mert nem futja most rá. Inkább azt mondtam, hogy mert sosem eszitek meg a nagy sajtot és ki kell dobni akkor és az pazarlás lenne.
– De én magában is szeretem a sajtot és nagyon sokat megtudok enni, vegyünk inkább a nagyot
Végülis kitartottam és megvettem a kicsit. De szégyenlem hogy ott tartunk két fizetésből hogy nem vehetünk bármekkora sajtot. Rengetegen toporogtak a sajtpultnál és néztek minket. De láttam rajtuk, hogy megértenek, hiszen ők is az árakat böngészték.
Úgy érzem agyon nyom az a sok megszorítás amit a kormányunk nekünk családoknak a nyakába akasztott. De valahogy nem szól senki. Vagy csak én vagyok ezzel egyedül?
Ezért írtam Önöknek, mert kevés olyan újság van, ahol a megszorítást igen is megszorításnak nevezik. Talán önöknél olvastam egyedül. De tényleg kérdezem mindenkinek jól meg?
Senki nem csavarta le otthon a termosztátot, senki nem veszi a kissebb sajtot a boltban? Senki nincs aki szólna, hogy ez nincs rendben?
Éva, 34 éves anyuka
Olvasóinktól továbbra is várjuk történeteiket és leveleiket az [email protected] mail címre.
