Deák Dániel, a Fidesz egyik hűséges szócsöve ismét hallatta a hangját, és hozta a szokásos formáját. Most éppen Ruszin-Szendi Romulusz volt vezérkari főnökre fújja rá a nemzetáruló bélyeget, mert – kapaszkodjunk meg – találkozott egy ukrán katonai vezetővel a háború kitörése után.
Hűséges követőinek természetesen egy pillanatig sem kell gondolkodniuk, már ott a csattanós magyarázat: Ruszin-Szendi valójában már akkor is gyanús volt, de az elbocsátását ki kellett tolni, nehogy rosszul nézzen ki. Most pedig, hogy a Tisza Pártban feltűnt, végre lehet rá lőni a propagandafegyverekkel.
A békepárti Fidesz: Putyintól másolva, Deáktól kommentálva
Deák egyik legszebb érve az, hogy Ruszin-Szendi „mindenféle felhatalmazás nélkül” mondott dolgokat Ukrajnában. Ó, micsoda bűn! Egy katonai vezető, aki katonákkal találkozik és katonai dolgokról beszélget! Ki hallott már ilyet?
De ne feledjük, a Fidesz évek óta a békepárti narratíva fő zászlóvivője, amit olyannyira komolyan vesznek, hogy közben folyamatosan üzletelnek az oroszokkal, tárt karokkal fogadják Putyin követeit, és Putyin beszédpaneljeit ismételgetik. De ha egy magyar katonai vezető Ukrajnába megy, az már egyértelműen árulás!
Manfred Weber a főgonosz? Ne viccelj, Dániel!
És persze, ahogy az lenni szokott, az írás végére előkerül a mumus is: Manfred Weber! Az Európai Néppárt vezetője, aki a Fidesz olvasatában egy nyugat-európai háttérhatalmi figura, akinek mindig van valami aljas terve a magyarok ellen. Most éppen állítólag az a terve, hogy a Tisza Párton keresztül háborúba rángatja Magyarországot.
Deák valószínűleg annyira belelendült az ellenségkeresésbe, hogy észre sem vette, mennyire abszurd a saját érvelése. Mi Weber mesterterve? Tényleg egy frissen alakult magyar párton keresztül akarja „rávenni” Európát a háború folytatására? Ezt még a Fidesz-tábor keményvonalas tagjai is nehezen hiszik el.
Deák újra bizonyította, hogy a propaganda sosem pihen
Ez az írás semmi másról nem szól, csak arról, hogy aki nem a NER színeiben játszik, azt azonnal ellenségnek kell nyilvánítani. Ruszin-Szendi egy éve még vezérkari főnök volt, most pedig, hogy már nem a Fidesz embere, hirtelen veszélyes áruló lett.
Deák Dániel pedig, mint mindig, hozza a szokásos propagandaszintet: összekeveri a tényeket, csúsztat, ellenségképeket gyárt, és olyan következtetéseket von le, amiken még egy óvodás is felnevetne.
De hát mit várjunk attól az embertől, aki abból él, hogy a NER szájízének megfelelően csomagolja a valóságot? Ahogy mindig, most is csak annyit bizonyított, hogy nála a lojalitás mindig fontosabb lesz az igazságnál.
