Van valami egészen varázslatos abban, ahogy a MÁV működik. Vagyis… nem működik. Legalábbis nem akkor, amikor az ember el szeretne jutni A-ból B-be. Mert mit is várhatunk egy olyan vasúttársaságtól, amelynek a neve lassan összeforrt azzal, hogy „10 perc késés az semmi, 30-nál kezdődik az igazi élmény” – különösen Lázár János szárnyai alatt, aki úgy tűnik, több késést tud felmutatni, mint egy átlagos svájci óra percmutatója.
Ám most pénteken megtörtént a csoda: a MÁV pontosan és egységesen kommunikált! Nem az érkezésekről persze, hanem Karácsony Gergelyről. Mert ha leáll a fővárosi közlekedés – még ha csak 10 percre is –, akkor a MÁV-nál nincs megállás: azonnal beindul a kormányzati szócső.
A MÁV elővárosi járatain 11:30 és 12:30 között bemondták a következőt:
„Kormányzati információ: tisztelt utasaink, a főváros felelőtlen gazdálkodása és csődközeli helyzete veszélybe sodorta a budapesti közlekedést… A MÁV-csoportra azonban ebben a helyzetben is számíthatnak…”
És itt bizonyára több utas is felkapta a fejét – talán épp az ablakon keresztül, miközben negyedórája várt egy nem létező vonatra. Mert a MÁV-ra számítani? Ez kb. olyan, mintha az ember egy esernyővel próbálná megállítani a Duna áradását.
De hát Lázár János minisztériuma alatt a MÁV inkább vált politikai platformmá, mintsem közlekedési vállalattá. Az utasélmény már rég nem arról szól, hogy valaki eljut valahova, hanem hogy közben meghallgathat egy kormányzati gyorstalpalót a „felelőtlen” főpolgármesterről.
Közben Karácsony Gergely teljesen másról beszél: az állam – szerinte jogsértő módon – több mint 10 milliárd forintot vett el a fővárostól szolidaritási hozzájárulás címen. Ez a hozzájárulás az elmúlt években brutálisan megugrott: míg Tarlós idején 5 milliárdot vontak le évente, addig 2025-re már 89 milliárdnál tartunk. Ez már nem is szolidaritás, hanem kormányzati uzsora.
Szóval ott tartunk, hogy a MÁV már nem csak késik – most már időben hazudik is. Mert az a vonat, ami nem jön meg, legalább nem mondja be, hogy miért késik. De az, ami még el sem indult, már harsogja a pártközpont üzenetét.
Talán eljön az idő, amikor a MÁV valóban a közlekedésről szól majd, nem a propaganda utaztatásáról. De addig is, kedves utasaink, kérjük, számítsanak a megszokott 20-40 perces késésre – és a kormányzati szólamokra, mostantól óránként.
Mert a MÁV nemcsak szállít. A MÁV nevel. Vagy legalábbis próbál. Ha máshova nem, hát egy újabb politikai valóságba. Vonattal, persze. Már ha jön.
