„Mintegy 500 hajléktalant mentettem ki a Déliből, s vittem előbb Csillebércre, majd Budaörsre, egy kiszuperált laktanya barakkjaiban, hogy ott megalapítsuk az ország első hajléktalanszállását.
Három hónapon át maradtam mellettük, ezer kisebb és nagyobb ügyet megoldva, sorsok százait egyengetve. Bibliaivá lett ez a történet, a szamaritánus huszadik századi történetévé. Lehajoltam hozzájuk, fölemeltem őket, szállást szereztem nekik, gondoskodtam róluk, majd dolgomra mentem. Kívánom, hogy sokaknak sikerüljön végigélniük egy ilyen szívmelengető történetet.
Mihályffy László végigfilmezte ezt a három hónapot, és évek óta kilincselek (hiába!) a televízióknál, hogy valaki végre mutassa be ezt a tizenhatszor egyórás sorozatot. A rendszerváltás évének egyik legmeghatóbb eseményét követhetnék nyomon a nézők. És formálhatnánk az empatikus képességeiken is.
Ez a három hónap gazdagított, és mivel a Karinthy gyűrűn kívül semmiféle kitüntetésem nincs, legalább avval eldicsekedhetek, hogy (magánemberként egyetlenként!) megkaptam a Szalmaszál a hajléktalanokért kitüntetést, két éve pedig a Hajléktalan emberért díjat, elsőként. Kossuth díja sokaknak van, ebből a kettőből csak nekem van. ” Nagy Bandó András
Ezeket olvasta?
Baloldali fiatalok: „Orbánék tönkreteszik a fiatalok életét”
Tóth Bertalan: Veszélyes játékba kezdett a Fidesz
