Megosztom másokkal is:

Dr. Gábor György vallásfilozófus most is tűpontosan látja a helyzetet.

Novák Katalin kitörő lelkesedéssel számolt be arról, hogy „ma reggel átvettem a Sándor-palota kulcsát Áder Jánostól.”

Ha ismerné a történetet, tudhatná Novák Katalin, hogy ez Bartók országában nem sok jóval kecsegtet.

Az első kulcs a kínzókamrát nyitja majd, ahol minden csupa vér;

a második ajtó a fegyveresházat, ahol az összes fegyver véres;

a harmadik a kincseskamrát, ahol még az ékszereken is vér ragyog;

a negyedik a virágoskertet, ahol a rózsák véresek;

az ötödik ajtó mögött feltárul a Birodalom, ami mostantól már mind az övé, s ahol a nap a hold és a csillagok a játszótársai;

a hatodik mögött ott a könnyek tava, a bánat és a szomorúság helye;

s végül a hetedik ajtóból előjönnek a régi asszonyok, „szépek, szépek, százszor szépek”, s mostantól már ő is közéjük tartozik.

Speciel engem ez az utolsó ajtó izgat a legkevésbé: az, hogy hány nőt rejtett el oda az eddigi nagyúr, s az, hogy az új hölgy közéjük fog-e tartozni, avagy sem.

Sokkal inkább izgatnak az utolsó szavak: „És mindég is éjjel lesz már… Éjjel… éjjel…”

Mert mostantól legalább öt éven át egészen biztosan az lesz.


Megosztom másokkal is:

Mondja el véleményét a hírről, odalent a komment szekcióban

-- hirdetés --
 

Mondja el véleményét a hírről, odalent a komment szekcióban

-- hirdetés --