Megosztom másokkal is:

Bár az Orbán-kormány és a Mol azt állítja, évek meg sok százmillió dollár kellene az orosz olaj elhagyására, már most is van erre alkalmas finomítónk.

„Értelmezhetetlennek”, „nonszensznek” nevezte a Népszava megkeresésére egy, a Mol százhalombattai finomítóját közelről ismerő szakember az olajcsoportnak azt az állítását, hogy az egység jelenleg legfeljebb 35 százalékban lenne képes nem orosz forrású kőolajat feldolgozni.

Az olajcég szerint az arány jelentős emelése – netán az orosz olaj teljes elhagyása – 500-700 millió dollárt igényel.

Az Orbán-kormány az uniós elképzeléseket azzal az érvvel ellenezte, hogy az ország egyetlen finomítóját Százhalombattán működtető Mol „ilyen gyorsan” nem képes átállni más forrású nyersanyag üzembiztos feldolgozására.

Ha ez igaz lenne, a behozatali tilalom valóban veszélyeztetné a hazai üzemanyag-ellátást, vagyis az ország működését.

Tény, hogy a csaknem hatvan éve átadott, százhalombattai Dunai Finomító (Dufi) – de a 65 éves, immár szintén molos pozsonyi is – szovjet szabvány szerint épült. Szintén tagadhatatlan, hogy ezekben az egységekben a Szibériából idáig (de egyébként egész Nyugat-Európáig) húzódó Barátság-vezetékrendszeren keresztül máig jórészt orosz eredetű kőolajat dolgoznak fel. (Most a pozsonyi egység 100, a százhalombattai pedig 80 százalékban orosz eredetű kőolajat dolgoz fel.)

Ám a lap szakértő forrása emögött alapvetően nem műszaki, hanem gazdasági megfontolásokat sejt. Az orosz olajért mindig is kevesebbet kellett fizetni az egyéb forrásból – alapvetően valamely tengeri kikötőből – beszerezhető fajtáknál.

Ennek oka nem csak a tengerinél olcsóbb csővezetékes szállítás. Hanem az is, hogy az orosz olaj viszonylag magas kéntartalma miatt rosszabb minőségű, vagyis mélyebb feldolgozást igényel a térségünkből gazdaságosan elérhető fajtáknál.

Igaz, léteznek az orosznál rosszabb minőségek is.

Ugyanakkor az a molos érvelés, hogy a finomító csak többségben orosz kőolajat képes üzembiztosan feldolgozni, a szakértő számára értelmezhetetlen.

Egy finomító ugyanis – adott keretek között, illetve megfelelő üzemviteli intézkedések mellett – szinte bármilyen kőolajjal képes meghibásodás-mentesen „megbirkózni”.

Természetesen léteznek „összekeverhetetlen” fajták is. Ám ezt a világ finomítóinak többségénél használatos, PIMS nevű termeléstervező kezeli.

A lap forrása a nagy mennyiségben elérhető alapanyagok közül leginkább csak a nehéz típusú venezuelait nem ajánlaná. Ugyanakkor igencsak hasonlít az oroszhoz például a rendkívül népszerű Arab Light, Arab Medium, a kuwaiti, a szaúd-arábiai és a líbiai is, a közismert, norvég Brentről nem is beszélve.

Mi sem bizonyítja inkább a százhalombattai finomító alkalmasságát, mint hogy a kezdetektől dolgoztak itt fel belföldi kitermelésű kőolajat is. Olyannyira, hogy a Dufi három, AV1, AV2 és AV3 jelű gyáregységéből az AV1-es sokáig az orosznál jobb minőségű algyői olajat dolgozta fel.

De az orosz kőolajhoz keverve – elsősorban a bitumentermelés fokozása érdekében – feldolgozták itt a rendkívül nehéz, rosszabb minőségű zalai kőolajat is.

A szakértő szerint a százhalombattai olajfinomítóra az elmúlt évek visszafogott karbantartásai miatt amúgy is „ráférne” egy akár több százmillió dolláros felújítás. Ennek során figyelembe vehetnék az átállás szempontjait.

Az is igaz viszont, hogy a Dufi mostani kiépítettsége, feldolgozási képesség-tartománya is lekörözi több nyugat-európai versenytársáét.

Forrás: Népszava


Megosztom másokkal is:

Mondja el véleményét a hírről, odalent a komment szekcióban

-- hirdetés --
 

Mondja el véleményét a hírről, odalent a komment szekcióban

-- hirdetés --