Ha volt igazán fontos történelmi eredményünk a rendszerváltás óta, akkor az az volt, amikor 2004-ben csatlakoztunk az Európai Unióhoz.
Akkor léptünk igazán arra az útra, amit elődeink reméltek, ez volt Magyarország évezredes történelmi célja, hogy végre Európához tartozzunk.
Azért írok most Neked, mert az uniós csatlakozásunk óta napra pontosan 18 év telt el, a mai napon nagykorúak lettünk az európai nemzetek között.
Mivel nincs sok minden, amire az elmúlt 12 év miatt igazán büszkék lehetnénk, nekünk, magyaroknak muszáj emlékeztetnünk magunkat arra, amit jól csináltunk.
Mert az EU-tagság kinyitotta előttünk a világot. Szabadon utazhatunk, dolgozhatunk, tanulhatunk vagy épp vállalkozhatunk az egész EU-ban, járványhelyzetben jogosultak vagyunk a legjobb vakcinákra, az EU- és NATO-tagsággal pedig akkor is biztonságban érezhetjük magunkat, amikor a szomszédunkban háború dúl.
Ezek önmagukban, külön-külön is óriási eredmények, de tudjuk, hogy ez még nem minden, hiszen az EU folyamatos fejlődésben van.
Nemcsak a korrupt kormányok megbüntetésére létrehozott jogállamisági eljárást tartogatja számunkra a jövő, hanem egy olyan Európai Egyesült Államokat is, amelyben nincsenek fényévnyi különbségek az európai polgárok megélhetése és mindennapjai között.
Mi a legeurópaibb pártként azért dolgozunk évek óta, hogy legyen végre európai minimálbér és európai minimálnyugdíj is, hogy ne csak utazáskor vagy külföldi munkavállaláskor legyünk egyenlőek, hanem itthon, a mindennapjainkban is.
Hogy ne csak európai jogok, hanem európai élet is járjon nekünk, magyaroknak is. Ez a küzdelem ma is tart, az európai minimálbérre tett javaslatom pedig már visszafordíthatatlanul része az európai terveknek.
Tudjuk, hogy a hazánknak járó uniós pénzek jelentős részét a Fidesz ellopta.
Azt is tudjuk, hogy az elmúlt évek orbáni külpolitikája éket vert hazánk és európai szövetségesei közé. Azt sem felejtjük, hogy egy tisztességes és felelős kormánnyal ma már euróval fizetnénk és nem azt kellene figyelnünk, hogy a román bérek mikor előzik meg a magyart.
De ha valamikor, akkor épp a mai napon ne felejtsük el, hogy mindez csak egy rövid epizód lesz az európai Magyarország történetében.
Ott vagyunk, ahol lennünk kell, és nem fogunk engedni hazánk EU-tagságából, mert egyszerre vagyunk magyarok és európaiak, európaiak és magyarok.
Európai magyarok. Legyünk rá büszkék!
