Megosztom másokkal is:

Persze, hogy fojtogató a vereség íze, a hatalom itt maradt torokszorító ereje.

Egy ilyen küzdelem végére megerősödik a győzelembe vetett remény, de elfogy az erő, mert el kell fogynia, hogy aztán ha mégis vereség jön, akkor a csalódás bénító legyen.

Ez van most.

Mi marad?

A választás, a döntés kikerülhetetlen kényszere, hogy merre tovább.

Van aki most feladja. Mert elég volt. Mert elfáradt. Mert reménytelennek látja.

Mert elfogyott a hit, hogy ilyen körülmények között lehet-e bármikor is győzni.

Megértem.

De nem ezt javaslom.

Nem példálózok nagyszerű elődökkel, akik nem adták fel. Nem apellálok hazafias kötelezettségre.

Nem írok közhelyes szöveget, hogy tudniillik nem az a legény (leány) aki üti, hanem az, aki állja, meg egyébként is el lehet bukni, de mindig fel kell állni.

Semmi ilyesmit nem írok, mondok.
Talán csak egyet.

A hazának szüksége van rátok. Hogy visszataláljon saját útjára. Ez magától nem megy. Vagy ti, vagy senki.

Ne hagyjuk cserben a hazát. Ne mondjátok, hogy mindegy, hogy reménytelen, hogy ez egy ilyen ország.

Nem.

Ez egy olyan ország, amilyenné tesszük.
Most nehéz

Mi megyünk tovább.
Gyertek velünk.


Megosztom másokkal is:

Mondja el véleményét a hírről, odalent a komment szekcióban

-- hirdetés --
 

Mondja el véleményét a hírről, odalent a komment szekcióban

-- hirdetés --