Mellár Tamás - Fotó: 168 óra
Megosztom másokkal is:

Az Eurázsiai Gazdasági Unió Orbán és az általa kreált tőkések számára kiváló menekülési utat ígért. Nem kell hatékonynak és versenyképesnek lenni, hiszen csak az orosz piacra kell termelni, ahol nincsenek nagy igények.

 

Amúgy is a kereskedelmi kapcsolatok itt nem gazdasági, hanem politikai alapon köttetnek, ahol a cél az együttműködés fenntartása. Ha valaki számára ez a szerveződési elv ismerős, akkor az nem véletlen, mert pontosan ilyen alapon működött a KGST is.

Még nem tudhatjuk, hogy mi lesz az ukrán háború végkimenetele, és azt sem tudjuk, hogy milyen eredménnyel zárul majd az április 3-ai választás hazánkban. Az azonban már eldőlt és világosan látszik, hogy Putyin Nagy Terve, amelyhez Orbán is szíves örömmel csatlakozott, megbukott.
És ezzel a két politikus is bukásra van ítélve, még akkor is, ha Putyin végül elfoglalja Ukrajnát, Orbán pedig megnyeri az április 3-ai hazai választást.

 

De haladjunk sorban, hogy értelmezhetővé váljék az előbbi jövendölés.

Putyin és nyomában Orbán abból indult ki, hogy a nyugati világ hanyatlik, az Európai Unió előbb-utóbb szét fog esni, a világgazdaság centruma Ázsiába fog átkerülni. Az Egyesült Államok elveszíti vezető gazdasági és katonai szerepét, és egyre inkább szembe fog kerülni Európával. Így aztán megnyílik a lehetőség a korábban perifériára szorult országok (jelesül Oroszország és Magyarország) számára az új centrumhoz való kapcsolódásra, a felzárkózásra.

Putyint ez a meggyőződés sarkallta arra, hogy létrehozza 2014-ben az Eurázsiai Gazdasági Uniót (EGU), amely
az egy helyben toporgó EU helyett egy új, dinamikusan fejlődő gazdasági együttműködés kereteit hivatott biztosítani.
Ugyanennek a gondolatnak az alapján hirdette meg Orbán Magyarországon a Keleti Nyitás politikáját.

Az Eurázsiai Gazdasági Uniót alkotó 5 ország (Oroszország, Kazahsztán, Fehéroroszország, Örményország, Kirgiz Köztársaság) azonban elég sovány eredményeket tudhat a magáénak, ami a világgazdasági súlyát illeti.
A világ GDP-jének alig 3 százalékát, exportjának kevesebb mint 4 százalékát adják. Egyedül az energiahordozók területén számottevő a hozzájárulásuk: a kőolajtermelésnek a 14,6 százalékát, a földgáztermelésnek pedig a 18,4 százalékát adják. Ezt Putyin is felismerte, és ezért tűzte ki azt a célt, hogy olyan országokkal bővítse az EGU-t, amelyek az energiabázishoz alapanyag-kitermelést és feldolgozóipart is tudnak biztosítani.

 

S itt jön a képbe Ukrajna, amely minden szempontból kívánatos lett volna az eurázsiai unió számára,
csakhogy ők önként nem akartak belépni ebbe a közösségbe, számukra sokkal vonzóbbnak látszott az EU-ba való belépés. Ezt viszont minden eszközzel meg akarta akadályozni Putyin, tehát emiatt – és nem a NATO katonai fenyegetése miatt – indított háborút Ukrajna ellen.

 

A Nagy Tervben persze nekünk is szerepünk lett volna, és még a többi volt szocialista országnak is, legalább is az alapító elképzelései szerint. Orbán már évekkel ezelőtt ezt a gondolatot dédelgette, amikor arról beszélt, hogy az EU-n kívül is van élet, és hogy igen jelentős átalakulások fognak lezajlani a világgazdaságban, amelyekhez nekünk, magyaroknak proaktív módon kell viszonyulnunk.

Miniszterelnökünk az elmúlt években létrehozott egy hazai nagytőkés osztályt, amely jelentős vagyonnal rendelkezik, és kész minden tekintetben támogatni őt.
Azonban ez a hazai nagytőkés szektor nemzetközi mércével mérve egyáltalán nem számottevő,
alacsony termelékenységgel működteti az ajándékba kapott eszközeit, nem versenyképes, nincsenek innovációi és jól exportálható termékei. Csak úgy tudnak létezni és fennmaradni, ha újabb és újabb tőkeinjekciókat kapnak. Az eddigiekben ezt meg a részüket.
Mára azonban ez a lehetőség egyre inkább beszűkült.

Az Eurázsiai Gazdasági Unió ezért Orbán és az általa kreált tőkések számára kiváló menekülési utat ígért. Nem kell hatékonynak és versenyképesnek lenni, hiszen csak az orosz piacra kell termelni, ahol nincsenek nagy igények. Amúgy is a kereskedelmi kapcsolatok itt nem gazdasági, hanem politikai alapon köttetnek, ahol a cél az együttműködés fenntartása.
Ha valaki számára ez a szerveződési elv ismerős, akkor az nem véletlen, mert pontosan ilyen alapon működött a KGST is.
Az eurázsiai gazdasági közösségben nem kellene Orbánnak attól tartania, hogy korrupcióellenes ügyészségek vizsgálják a kormány működését, hogy bárki elszámoltathatná őt a közvagyon felhasználásáról. Ameddig hűségesen szolgálná gazdáját, Putyint, addig uralkodhatna magyarországi helytartóként.
Lássuk be, ez igen vonzó alternatívát jelentett a hatalom és a vagyon bűvöletében élő miniszterelnökünk számára.
A Nagy Terv azonban összeomlóban van, mert hibás premisszákra épült: a Nyugat nem hanyatlik, az EU nem esik szét, a demokrata amerikai vezetés ismét felelősséget visel az európai NATO-tagországokért. Putyin és Orbán a szabadságot és a demokráciát a gyengeség jelének tekintette, pedig éppen ez a fejlődés forrása.
Az autokratikus rendszerek gyorsan és egységesen tudnak reagálni bizonyos történésekre, de nem tudnak hatékony és innovációra képes gazdasági rendszert kiépíteni és működtetni.
Jó esetben is csak arra képesek, hogy a már meglévő technikai-technológiai rendszereket adaptálják és segítségükkel korszerű javakat olcsón állítsanak elő. Kínának ez sikerült – tegyük hozzá: a dolgozóik végletes kizsákmányolásával –, az oroszoknak azonban még ennyire sem tellett.
Hiába fogja Putyin véres háborúban végül legyőzni Ukrajnát, az alapvető célját nem tudja elérni. Ukrajna nem lesz aktív résztvevője az Eurázsiai Gazdasági Uniónak, kvalifikált munkaerőt nem fog tőlük kapni (mert azok éppen most vándorolnak ki Nyugatra), ritka és értékes ásványkincseit ugyan kitermeltetheti, de azzal nem fog sokra menni.
Ahogyan az orosz olaj és földgáz exportjával sem, hiszen éppen a háború miatt gyorsult fel az orosz energiafüggőség felszámolásának programja az EU-ban, amely néhány év alatt el is érheti célját. A nyugati cégek kivonulása Oroszországból és az embargók meghiúsítják a nyugati technológiai transzfert, amely évtizedekre veti majd vissza az eurázsiai régiót. És az is elég nyilvánvaló, hogy a volt szocialista országok közül Putyin csak az Orbán vezette Magyarország csatlakozására számíthat.
Summa summarum: Oroszországnak sokkal jobb lenne, ha minél hamarabb megszabadulna Putyintól!
Hiába fogja Orbán megnyerni az április 3-ai választást, mégis veszíteni fog. Az európai uniós forrásokhoz nem fog tudni hozzájutni, anélkül pedig nem fogja tudni stabilizálni az egyensúlyát vesztett magyar gazdaságot. Nagyon komoly megszorításokra lesz szükség, hogy a 10 százalék körüli államháztartási hiány 3 százalék alá csökkenjen, hogy a 10 százalékhoz közel járó infláció 3 százalék körülire mérséklődjön, hogy a 80 százalék fölé ugrott adósság/GDP-hányados tartósan csökkenő pályára álljon.
Putyintól nem remélhet segítséget, mert ő nem lesz abban a helyzetben, hogy tőkeinjekciót adjon a magyar gazdaságnak. Mindeközben arra is számítania kell, hogy a külfölditulajdon-többségű cégek nemcsak Oroszországból, hanem Magyarországról is elkezdenek kivonulni. Ez viszont megrendítheti az exportunkat, és ezáltal az amúgy is gyenge lábakon álló forintot is a mélybe taszítja.
A fiatalok nagy számban fognak külföldre menni munkát vállalni, ha Orbán marad, mert számukra nem alternatíva egy gazdaságilag elmaradott autokratikus rendszerben családot alapítani és gyermekeket vállalni. Mindezek miatt csak úgy tud ideig-óráig hatalmon maradni, ha teljesen kiüresíti a demokratikus intézményeket, és minden területre kiterjeszti az elnyomást. Orbán tehát hiába győz, nem fog tudni társadalmi konszolidációt teremteni Magyarországon.
Ennek a forgatókönyvnek a bekövetkeztét azonban nem kellene megvárnunk. Magyarország sokkal jobban járna, ha április 3-án megszabadulna Orbántól és vele együtt a háborús bűnös, agresszor Putyintól és a Nagyorosz (EGU) térgazdaság ábrándjától, pontosabban rémétől.

Forrás: azonnali.hu


Megosztom másokkal is:

Mondja el véleményét a hírről, odalent a komment szekcióban

-- hirdetés --
 

Mondja el véleményét a hírről, odalent a komment szekcióban

-- hirdetés --