Az oldalunk létezése az Ön támogatásától függ!
Ha fontos számodra, hogy létezzenek olyan híroldalak, amelyek nem a hatalom érdekeit szolgálják, csatlakozz támogatóinkhoz a Patreonon és segíts minket havi adománnyal! Kérjük támogasd az oldal működését, hogy továbbra is kimondhassuk az igazságot!
Támogatom az oldalt Patreonon!
Lendvai Ildikó érzékenyen fogta meg a tanársztrájk sarokköveit legutóbbi írásában:
Tele a Kossuth tér. Nem olyan szardínia-sűrűségben, mint a Békemeneten, de tele. Még a Mezőgazdasági Minisztérium árkádai alatt is. A kormány éppúgy elmérte a tanárok elszántságát, mint Putyin Ukrajnáét. Muszáj lesz valami ígérettel előállniuk. De ha komolyan gondolnák, már rég tárgyalnának a szakszervezetekkel, abbahagynák a sztrájkjog megtiprását, a vegzálást és fenyegetőzést.
Pillanatok a tanárok, szülők, diákok kockásinges tüntetéséről:
– Nemcsak a pedagógusok szólnak, a diákok is. Az egyik kicsit meg is illetődik: “Még soha nem feleltem ennyi tanár előtt!”-magyarázza. Szól a szerdai szolidaritási diáktüntetés egyik szervezője, helyes gimnazista. “Osztály, vigyázz! Ország, vigyázz!”- mondja. Vigyázz az iskolára, a tanárainkra, a jövőnkre. Sokezer tanár kórusban kiáltja vissza neki és társainak: “Köszönjük!”
-Egy felszólaló szülő bemutatót tart arról, hogyan terjedhet a tiltakozás. Azt kéri, most csak az kiáltsa az ismert jelszót, aki történetesen piros kabátban van: “Nincs hatalmad fölöttem!” Elég sokan vagyunk ahhoz, hogy piros kabátosból is legyen párszáz. Kiáltanak. Aztán csatlakozásra hívja a piros kabátosok mellett állókat. A hang erősödik.Végül az egész teret. A sokezer hang már messzire hangzik, talán még a parlament csukott ablakai is beleremegnek: “Nincs hatalmad fölöttem!”
-Felszólal a tiltakozókkal kezdettől szolidáris Nagy Ervin, a színész, a népszerű “A tanár” sorozat főszereplője. “Én csak egy tanár vagyok a tévéből”-kezdi. Azt mondja, nem tudja, maga nem tapasztalta, milyen síró gyereket vigasztalni, bajban, szegénységben lévőt segíteni, ébredező tehetséget fölfedezni. De név szerint sorolja az őt útjára bocsátó pedagógusokat, Mária óvónénitől a SZFE tanáraiig. Ő olvassa fel a sztrájkolók 12 pontját is. Az utolsó: “Uniót az Unióval!”
-Nézem a kézzel írt táblákat: “Kivan a nemzet.” “Nem erre van előre!”. Egy kismama ölében párhónapos baba, fölé tartja a feliratot: “6 évem van az iskoláig. Engem ki fog tanítani?”.
-Többször elhangzik, nemcsak a pénzról van szó, de arról is. Meg szabadságról, méltóságról, megbecsülésről. Az egyik táblán számok: “22 év tanítás. 2 diploma. 230.000 nettó”. A tüntetés végén beszaladok vásárolni a közeli boltba. Semmi különös, se drága édesség vagy alkohol, még csak nagybevásárlás se. Tej, kenyér, mirelit zöldség, felvágott, sajt, joghurt. gyümölcs, száraztészta, körözöttnek való. A kasszánál 7000 forintot fizetek. Ő hogy oldja meg? Remélem, nem albérletben él.
-Itthon olvasom Kásler minisztériumának közleményét. Már kicsit hangot váltottak: a követelések jogosak, de arra kérik a pedagógusokat, “a háborúra való tekintettel fontolják meg a sztrájk felfüggesztését”.
Én meg arra kérem miniszter urat és kormányát, a háborúra való tekintettel fontolják meg a hazudozás, rágalmazás, uszítás, lopás felfüggesztését. Ja, és a hülye nyilatkozatok kiadásáét is.