Döbbenetes állapotok a határon – humanitárius katasztrófa fenyeget

Döbbenetes, de az állam még mindig nincs jelen a határszélen.

Özönlenek a menekültek és nincs egy egészségügyi sátor, nincsenek szociális munkások, se maszk, se tesztelés. Itt nem tudsz politikus maradni, hiába úgy érkeztél. Beszélgetsz, és egy pillanat alatt apa leszel, vagy testvér, vagy fiú. Minden egyes elhangzott szó a lelkedbe mar.

Volt Záhonyban egy magyar diáklány, akit repesztalálat ért Kijevben. A vonaton egy ukrán szanitéc ellátta ugyan, de a vonatról leszállva Záhonyban senki nem vette át a sérültet, mert nem volt se sátor, se orvos. Aztán volt ott egy család, illetve nem is család, hiszen a férfiakat hátra hagyták harcolni. Egy fiatal anyuka, karonülő gyermekkel, és a nagymama. Kijevből jöttek, kerülő utakon, sokszor gyalog. A régről ismert úton nem tudtak jönni, mert a helyszínen szembesültek azzal, hogy a híd már nincs ott. Lebombázták. Gyalog jöttek egy babával, és itt nem várja őket az állami segítség.

De az önkormányzatok előtt le a kalappal. Teszik a tőlük telhetőt. Nagyon sok a civil önkéntes. Vannak olyanok is, akik csak 1-2 órára tudnak jönni, de jönnek. Volt olyan kisnyugdíjas, aki az 1000 forintos maradék pénzéből meggybefőttet vett az Ukrajnából menekült gyerekeknek. Emberségből ötösre vizsgázik az ország, de itt az államnak lenne feladata koordinálni a dolgokat.

A kormány pedig eddig nem tett le semmit az asztalra.”