Megosztom másokkal is:

Egy fiú elvitte az apját egy étterembe, hogy élvezze a finom vacsorát.

Az apja elég idős volt, és ezért egy kicsit gyenge is. Evés közben az ingére és a nadrágjára időnként lehullott egy kis étel. A többi vacsorázó undorodva nézte az idős férfit, a fia azonban teljesen nyugodt maradt.

Miután mindketten befejezték az étkezést, a fiú, anélkül, hogy zavarba jött volna, teljes békével segítette az apját, és elvitte a mosdóba. A ráncos arcáról megtisztította az ételhulladékot, a ruhájából pedig megpróbálta kimosni a foltokat; szeretettel megfésülte az ősz haját, végül a szemüvegét is elrendezte.

A mosdó elhagyásakor mély csend uralkodott az étteremben. Senki sem tudta felfogni, hogy valaki hogyan teheti magát nevetségessé ilyen módon.

A számla kifizetésére indult a fiú, de ekkor egy férfi, szintén öreg, felkelt a vacsoraasztaltól, és megkérdezte a fiatalembert.
– Nem hagyott itt valamit?
A fiatal férfi így felelt.
– Nem, nem hagytam semmit.
Az idegen ekkor ezt mondta neki.
– De igen, valamit itt hagyott. Itt hagyta a leckét minden gyereknek, és reményt minden szülőnek!

Az egész étterem olyan néma volt, hogy hallani lehetett volna egy légy zümmögését.
Az egyik legnagyobb megtiszteltetés, ami létezhet, hogy gondoskodhatunk azokról az idősebb felnőttekről, akik egykor ránk is vigyáztak.

A szüleink és mindazok az idősek, akik a teljes idejükkel, pénzükkel és erőfeszítésükkel feláldozták az életüket, megérdemlik a legnagyobb tiszteletet. Ha te is tiszteled az idősebb felnőtteket, viselkedj így…


Megosztom másokkal is:

Mondja el véleményét a hírről, odalent a komment szekcióban

-- hirdetés --
 

Mondja el véleményét a hírről, odalent a komment szekcióban

-- hirdetés --