A miniszterelnök beszédének elején a frász kerülgetett. Jesszusom! Orbán kezébe került az ellenzéki nagygyűlés egyik beszéde, és a sajátja helyett véletlenül azt kezdte felolvasni.
Hű, de kínos lesz, ha észreveszi!
Először még úgy tűnt, 1956-ra vagy 2006-ra emlékezik, bár ezt a kettőt kissé összemosta, mint nálunk a gimiben egyszer Kupkovics Zsuzsi a tatárjárást a mohácsi vésszel.
Nem azért, de szegény Zsuzsit megbuktatták. Orbánnál ezt még nem tudni. De aztán jöttek a mondatok, amelyeket igaziből az ellenzéki gyűlésen mondhatnánk el:
“Egyik oldalon a foggal-körömmel védett hatalom, a másik oldalon az elkeseredett emberek… Van, amikor nem mehetnek tovább így a dolgok. Egy egész nemzetről derül ki, mit is ér. Elkullog vagy harcol. ,,Kiderül, ki áll a történelem jó, és ki a rossz oldalán.”
Szívemből beszélsz, Viktor, csak nehogy bajod legyen! – gondoltam. Szép ez az önkritika a foggal-körömmel védett hatalomról.
A fog és a köröm mellett még esetleg az alapítványokba kilopott közpénzt és a bebetonozott kádereidet is említhetted volna, de így sem rossz.
Ám ebben a pillanatban valamelyik samesz észrevehette a cserét, és gyorsan odadughatta az igazi papírt. Bár szerintem a kormányfő kívülről is tudja a százszor használt fordulatokat.
Először is sorra vette a Gyurcsány- és Bajnai-kormány bűnlajstromát. Nem könnyű neki, mert egyiknek a nevét sem merte kimondani, hátha megidézi őket, és hipp-hopp megjelennek. A tömeg meg szaladhatna tömjénért az ördögűzéshez.
Az mindenesetre érdekesen hangzik, hogy azok a gonosz kormányok egyéb rémtetteik mellett direkt a külföldiek kezére játszották a nemzeti vagyont. Mekkora szerencse, hogy a Fudan és Paks befektetői eszerint virtigli ősmagyarok.
Az is roppant meggyőző volt, hogy a baloldaliak “szórják a békétlenség, a gyűlölködés, a viszály magjait”. Persze, a baloldaliak, ki más? Annyira örülök, hogy a miniszterelnök minden ilyen csúnya magot elkap röptében – van labdaérzéke, azt tudjuk-, és csakis szerető cvikipuszikat szokott küldeni ellenzékének.
Most is csupa szeretetből megy neki Brüsszelnek, mellyel szemben Orbánék Dávidként harcolnak. “Mi vagyunk a homok a gépezetben” – mondja. Ebben lehet valami, az biztos, hogy ahol megjelennek, ott vége a normális működésnek.
Természetesen megint harcolni kell. Először is meg kell védeni a gyerekeket, megállítani az iskolák falainál az erőszakos LMBTQ propagandistákat. Az óvodákat most fájóan kihagyta, de remélem, a kisdedeket sem hagyjuk azért védtelenül, bár újabban a Kúria is kekeckedik.
Másrészt itt van ellenségnek a baloldal, akinek a vezére tuggyukki. Illetve csak sejtjük, mert a neve megint nem hangzik el. Annyit megtudunk róla, hogy farkasként igyekszik báránybőrbe bújni, de Orbán éles szemét ez nem téveszti meg.
Azt sem titkolja előttünk, hogy ez a farkas már meg is ette a nagymamát. (Nem buggyantam meg, illetve nem én. Tényleg ezt mondta.)
A nagymamát, ha jól értem, az ellenzék egyéb pártjai és személyei képezik. Valamint az óceán túlsó partján “készülődik Gyuri bácsi”, ahogy egykori mentorát fiúi szeretettel nevezi.
Ha ennyi felől jön az ellen, nem csoda, hogy így zárja: “Ha eljön az idő, álljatok ki a házatok elé, és védjétek meg!” Csak azt nem tudom, egész pontosan a farkastól, az LMBTQ hadaktól, Brüsszeltől vagy a baloldaltól. Avagy Sorostól – Gyuri bácsizni nem merném, nem vagyunk olyan jóban, mint Orbánnal voltak.
Ezek a sötét alakok mind azt akarják, hogy “Mária kezéből Brüsszel lábaihoz tegyék le az országot.” Hogy meg fognak lepődni, amikor észreveszik, hogy már elloptátok!
De mindegy is. Amikor Orbán itt tartott a beszédben, kb. akkor emelkedett szólásra az út túlsó végén, az ellenzéki gyűlésen az egyik fiatal szónok. A miniszterelnök közben befejezte. Vége. Itt valami más kezdődik.
