Nem lesz ez így jó, urak!
Karácsony Gergely és Márki-Zay Péter bejelentették, hogy mindketten szakértői kormányt fognak felállítani, ha esetleg miniszterelnök lenne belőlük.
Na, nézzünk az állítás mögé! Mert ugye ezzel ők nemcsak azt mondják, hogy nem kívánnak pártpolitikusokat látni a kormányukban, hanem azt is, hogy miniszterelnökként, koalíciós kormány vezetőjeként egymaguk szeretnének dönteni a miniszterek személyéről.
Márpedig a parlamentáris demokrácia lényegi eleme, hogy a minisztereket a koalíciós pártok delegálják a koalíciós kormányba, a pártok parlamenti súlyának – vagyis a választásokon kifejezett népakaratnak – megfelelően. Vagyis nem a miniszterelnök dönt egymaga a miniszterek személyéről, hanem a koalíciós partnerek közösen.
Így van ez mindenhol Európában. Angela Merkelnek sem volt sok beleszólása abba, hogy a koalíciós partner szocdemek kiket küldenek a kormányába miniszternek.
De így volt ez nálunk is korábban. Antall József, Horn Gyula, Gyurcsány Ferenc, de még első kormánya idején Orbán Viktor is természetesnek vette, hogy csak azokat a minisztereket válogathatja ki maga, akik azokat a tárcákat vezetik, amelyeket az ő pártjuk kapott a koalíciós alkuban.
A többit meg elfogadták másoktól.
Ha most bármelyik miniszterelnök-jelölt kijelenti, hogy szakértői kormányt akar, akkor ezt a legalapvetőbb parlamenti demokratikus alapszabályt rúgja fel.
Mert ha a jövendő koalíciós kormányban pl. az LMP-nek jut a környezetvédelmi tárca, akkor az LMP fogja eldönteni, hogy oda külső szakértőt, szakpolitikust, vagy akár vezető pártpolitikust delegál.
Ezt a miniszterelnöknek el kell fogadnia, mert ha nem teszi, akkor nem a parlamentáris demokráciát állítja helyre, hanem az orbáni rendszer folytatja tovább.
A nyugati demokráciákban csak akkor van mérlegelési joga a kormányfőnek, ha valamelyik koalíciós partner erkölcsileg, vagy más okból személyében kifogásolható minisztert jelölne, de ugye az ilyen jelöltek jól működő demokráciákban már a tárgyalások alatt ki szoktak hullani.
Dobrev Klára miniszterelnökként be fogja tartani a koalíciós kormányzás demokratikus alapelvét. Vagyis engedni fogja, hogy a Momentumnak jutó miniszterekről a Momentum, a Jobbiknak járó miniszterekről a Jobbik – nem folytatom a pártok felsorolását – döntsön.
Mert parlamenti demokráciában csak így lehet. Ha nem így van, az nem parlamentáris demokrácia
