2013 tavasza lehetett. Négyen ültünk a Parlament folyosóján.
A másfél évvel korábban alapított DK-nak nem volt frakciója.
Nem akarták, nem engedték, hogy legyen.
Szóval ültünk a Parlament folyosóján és két barátom, kollégám logó fejjel mondja és mondja, hogy tisztességes és jó gondolat volt a DK megalapítása, de meg fogunk bukni egy év múlva.
El fogunk tűnni. Vége lesz. Kész. Campobasso – ha értik!?:))
Ugorjunk nyolc évet!
Ezekben a napokban felajzott emberekkel találkozom mindenhol, akik lelkesülve mondják, hogy jól szerepelünk az ellenzéki előválasztáson.
Érzik a hangulaton, hogy ez most nagyon működik.
Hogy Klári iszonyatosat megy, hogy jelöltjeink többsége hozni fogja körzetét.
Igen, nagyot mentünk az elmúlt tíz évben.
Az ellenzék közös miniszterelnök-jelöltjét adhatjuk az országnak, és ha jól csináljuk, akkor majd a miniszterelnökét is.
Nem kétséges. A DK a mi oldalunk legjobban szervezett, legerősebb közössége.
Több, mint párt. Közös történet, közös álmok, közös eredmények.
Ti csináltátok. Meg talán mi is egy kicsit.
Ma folytatjuk, hozzáteszünk valamit ehhez a közös történethez. Aztán majd holnap is, meg azután is.
Nemcsak a párthoz. A hazához. A hazához.
