Ilyenkor, hogy készülök a holnapi műsorokra, olyan gigantikus p#csségekkel is szembesülök kényszerűségből, mint Bencsik András.
Pardon: mint Bencsik András tevékenysége.
Szóval hallottam már valamit, de direkt kerültem eddig, mert mi a bánatnak foglalkozni Bencsik András idiótaságaival.
Még csak nem is vicces. Fel se bosszant. Sz@r.
Na, de most megnéztem a Sajtóklubot. És akkor elmondanám, hogy működik ez.
Van tehát egy Demokrata című újság.
Ez a lap egykoron szépen teljesített, emlékszem, mi, ott a lesajnált Heti Válasznál arról ábrándoztunk, hogy majd megközelítjük, netalán megelőzzük őket.
Mára ebből az lett, hogy már nincs Heti Válasz, ellenben van Demokrata, akkora példányszámmal, amitől a Magyar Hang két perc alatt csődbe bukna piaci alapon.
Bencsik Andrásnak tehát teljesítenie kell.
Ráadásul nincs egyedül, a NER-hülyeség versenyben baromi sokan küzdenek.
Ezt a NER-hülyeség versenyt úgy kell elképzelni, mint egyfajta kizárólag lefelé, ám egyre gyorsabban tekeredő spirált: aki beszáll, annak hétről-hétre nagyobb idiótaságokkal kell előállnia, mint a többi marharépának.
Bencsik András a tálib-pestisrácok faszságával nagyot gurított, de nyugi, hamarosan érkezik a még ennél is nagyobb faszság valamelyik másik konzervatív értelmiségitől.
Erős a mezőny, itt van például mindjárt a feltörekvő Megafon izé.
Szóval jó móka lesz ez, hiszen a lé a tét.
