Budapest elveszítette legkérlelhetetlenebb védelmezőjét, elhunyt Ráday Mihály.
Éppen csak egy hónap telt el azóta, hogy a város nevében törleszthettük felé a régi adósságot és végre Budapest díszpolgára lett; mélyen megrendít, hogy máris búcsúznunk kell tőle.
Ráday Mihály elsőként ismerte fel, hogy a nyilvánosság erejével már a hetvenes évek végén is lehetőség volt változást elérni a hatalom hanyagságával, bornírtságával szemben: filmrendezőként és Budapest szerelmeseként a közönség, a budapestiek erejét segítségül hívva óvta meg fővárosunk számos építészeti értékét.
Megérezve szavainak súlyát, riportjainak hatását, vidéken is nyitott szemmel és forgó kamerával járt, hogy ne csak imádott városa, de egész hazája másként tekintsen a múlt fakuló örökségére.
A Budapesti Városvédő Egyesület alapítójaként és haláláig tiszteletbeli elnökeként, civillelkű várospolitikusként a Parlamentben és a Fővárosi Közgyűlésben is mindig Budapest egyetemes értékeit képviselte, minden küzdelme egy célt szolgált, hogy Budapest visszanyerje régi fényét és más városokkal együtt megbecsülje páratlan örökségét.
Bátor kezdeményezései nélkül – túlzás nélkül állíthatom – ma egy szürkébb, lepusztultabb városban, országban élnénk.
Bár számos kitüntetést és díjat kapott az országtól és Budapesttől is, amit mi mindannyian tőle kaptunk, azt nehéz lett volna elég elismeréssel viszonozni.
És most már nem is lehet. Isten nyugosztaljon, Mihály!
