Gyerekkorom óta mindig tanárnak készültem.
Olyannyira, hogy egy tanári állásért képes voltam Miskolcról Budapestre költözni. Ezt még képviselőként sem tettem meg.
Pályakezdő éveimet a Budai Középiskolában töltöttem (a fotó itt készült 2006-ban, amikor is először kerülhettem fel egy tablóra tanárként – nagyon büszke voltam ) Elit iskola tehetséges tanulókkal.
Imádtam őket tanítani. Aztán visszaköltöztem Miskolcra, és jött az Eötvös Szakközép kollégiuma, ahol nevelőtanárként lehettem részese nehéz sorsú diákok mindennapjainak. Szerettem őket. Végül a politika előtt megérkeztem a Kalyi Jag Roma Nemzetiségi Szakiskolába.
A legkeményebb hely. Tanítani nem sok esély volt. Embert faragni, igen. Élveztem minden percét. És magam is ott tanultam a legtöbbet.
Ott tanultam meg, hogy nem lehet csupán szemlélni a közéletet, alakítani kell, hogy jobb legyen. Ott döntöttem el, elindulok a politika útján. Hogy hová jutok, nem tudom. Azt viszont igen, hogy valóban az élet a legnagyobb tanítómester.
Pedagógusnap alkalmából köszöntöm a kollégákat!
