Szörnyű, tragikus számok: soha ennyien nem haltak meg egyetlen nap alatt a járványban.
Elhunyt 195 ember, az áldozatok száma már 17 ezer fölött. Szinte felfoghatatlan, mintha kezdenénk belefásulni az adatokba, pedig ezek mögött mindannyiszor sorsok és emberek vannak, emberek, akik szerettek és akiket szerettek, rokonok, barátok, ismerősök mindannyian.
Már régen itt volna az ideje, hogy tudomásul vegyük: az együttérzés parancsa azt kívánja meg, hogy amikor egy kisvárosnyi magyart veszítünk el, akkor a politikai lózungoknak és a sikerpropagandának nincs helye, csakis az emberséges szónak.
És persze az emberséges tettnek.
Mi kell még, hogy a kormány belássa végre, hogy nem hadakozni kell, hanem együttműködni, nem dölyfösködni, hanem együttérezni?!
Az együttműködés és az együttérzés azt követelné meg, hogy minden létező és lehetséges segítséget igénybe vegyenek az egyedüli megoldást jelentő oltások felgyorsítása, zökkenőmentessé tétele érdekében.
Az önkormányzatok segítségét, politikai megfontolásoktól mentesen, mert nincs ellenzéki oltás, vagy kormánypárti oltás, közös gyász és közös küzdelem lehet csak.
Ezért mi továbbra is készen állunk, más önkormányzatokkal együtt, új oltópontok kialakítására.
Vagy adják ide a vakcinákat, hogy megoldhassuk magunk.
Továbbra is arra kérek mindenkit, tartsunk ki, még tartania kell a türelmünknek, még tartanunk kell magunkat a mégoly kényelmetlen szabályokhoz.
Vigyázzunk egymásra, vigyázzunk magunkra!
