Birtokomba került az országos tisztifőorvos határozata, ami március 8-tól április 7-ig teljes látogatási és intézményelhagyási tilalmat rendel el az ország összes gyermekotthonában és javítóintézetében.
Müller Cecília – okulva a tavaszi esetből – most azt írja, hogy „a gyermekek testi és lelki egészségének megőrzése érdekében engedélyeztem az intézmény elhagyását az intézmény által szabad téren szervezett napi szabadidős tevékenység céljából”, ami mindenképpen pozitív változás.
Azonban sorra kapom a leveleket arról, hogy a szülőkkel való, akár személyes érintkezés nélküli, járványbiztos kapcsolttartás teljesen ellehetetlenült.
Idézem: „az intézmény vezetői mind a gyerekek, mind a szülők felé a karantént úgy kommunikálják, hogy az totális elzárást jelent a láthatásra jogosult rokonok elől.
A tegnapi napon síró gyerekek jelezték, hogy megtudták, hetekig nem mehetnek haza, illetve még az utcára se.
Az amúgy is szörnyű állapotban lévő gyermekek iskola híján még a maradék támpontjaikat is elveszítik, naphosszat lézengenek, és a távtanulásban sincs, aki foglalkozzon velük.”
Ez szörnyű helyzet, és azt gondolom, hogy a gyermekeknek iszonyúan megterhelő a bezártság plusz a hozzátartozókkal való kapcsolat teljes hiánya.
Ezért lenne fontos, hogy a gyermekotthonok esetében is legyen lehetőség a szülőkkel, hozzátartozókkal való járványbiztos, érintésmentes kapcsolattartásra.
A maszkhasználati és távolságtartási szabályok megtartásával, a szabadban a vírusbiztos kapcsolattartásra lehetőséget kellene biztosítani minden intézményben.
Én most a tisztifőorvoshoz fordulok, hogy közbenjárjak a gyermekek és szülők érdekében. Emberséges, a gyermekek testi és lelki szükségleteit szem előtt tartó, értelmes járványügyi szabályokra van szükség a gyermekotthonokban is!
