Elég régóta vagyok a politikában, de bevallom, a hétvégén sikerült engem is meglepni azzal, hogy a szellemi nívó hová süllyedt a kormányoldalon – írja közösségi oldalán Barabás Richárd a Párbeszéd politikusa, Újbuda alpolgármestere.
Kezdődött minden azzal, hogy Fekete-Győr András érdeklődött egy kicsit Orbán Gáspár katonai ösztöndíjával kapcsolatban. Gáspár bizonyára tehetséges katona (is), de azért nem bűn rákérdezni a részletekre, ha már a miniszterelnök fiáról és egy közepes budapesti lakás áráról beszélgetünk.
András kapta persze a személyeskedő marhaságokat, a nagyképű és fellengzős beszólogatás-cunamit, aminek a felháborodott röfögésen túl sok értelme nem volt. (A futóversenyt én is szívesen megnézném.)
De a bulvárpolitizáláson túl van Budai Gyula válaszában egypár igazán aggodalomra is okot adó elem. Az első a katona-élet romantizálása.
Nem kérdés persze, hogy a védelem-politika elengedhetetlen része a korszerű és professzionális hadsereg, akármennyire is pacifista az ember.
De mindezt katona dalokkal és régi adomákkal valami nyálas hőskölteménnyé lúgozni, közvetve pedig az erőszakot éltetni, hát az nálam kiveri a biztosítékot.
Amikor pedig ebben a túlfűtött katonai kontextusban a Momentum elnökével szemben a képviselő még megenged magának egy jó vaskos románozást is, na az meg közel áll ahhoz, amit diplomáciai botránynak szokás nevezni.
Igazán kíváncsi lennék, hogyha mindez Romániában történik és egy kormánypárti képviselő ott magyarozna egy ekkorát, Szijjártó Péter hány órán belül kéretné be magához a román nagykövetet, hogy magyarázatot követeljen?
És vajon megeszi-e ezt most a saját frakciótársa, Budai képviselő úr esetében is, hogy kicsit felvilágosítsa a jó szomszédságpolitika, az Európai Unió, meg úgy egyáltalán az Emberi Jogok alapértékeiről?
U.i.: a dolog persze vonatkozik Németh Szilárd első posztjára is, ahol Andrásról próbált valami csúnyát inszinuálni azzal, hogy román nemzeti színekkel filterezte a fényképét.
