Tisztelt Miniszterelnök úr!
A Dohány utcai Zsinagóga főrabbijaként írok Önnek.
Mint tudja, e zsinagóga a magyarországi neológ zsidóság szimbóluma. Csodálatos épület, melynek kisugárzása a hit, a modernitás, a békesség üzenetét hordozza.
A zsinagóga megélte a magyar történelem utolsó 160 évét, látott boldog és tragikus perceket egyaránt. Kertjében, hova perzsakertet álmodtak az egykori építtetők, ma a Vészkorszak áldozatai nyugszanak.
Az udvaron, ahol egykor elmélkedtek kicsik és nagyok, ma a Vészkorszak magyar zsidó áldozatainak emlékműve található.
Tisztelt Miniszterelnök úr!
Ön mindezt jól tudja, hiszen járt a zsinagógában, s akkori találkozásunkkor mind a múlt tragédiáiról, mind pedig az akkori jelen kihívásairól, feladatairól volt módunk eszmét cserélni.
Ön is fejet hajtott az áldozatok, a magyar zsidó mártírok előtt.
Hittük, hiszem, hogy a tragédiákat előidéző és megvalósító szellemiségnek végleg el kell tűnnie a történelem eszköztárából.
Az Ön akkori főhajtása ugyanezt a hitet sugallta.
Azóta sok minden történt, fel- felütötte fejét és hallatta hangját ez a gyűlölséges eszme, ám eleddig kódolva, mintegy álruhában tört felszínre.
Most azonban nem akárki, egy miniszteri biztos, az állam képviselője közölt le egy olyan írást az elektronikus sajtóban, mely már nem kódol, nem ölt álcát, nyíltan és hangosan antiszemita, s talán nem járok messze az igazságtól, ha azt mondom, a Holocaustot súlyosan relativizáló, áldozatainak emlékét, a még köztünk lévő túlélőket és a leszármazottakat mélyen megsebző írás.
Tisztelt Miniszterelnök úr!
Ön többször is vallotta, hirdette, hogy az antiszemitizmussal szemben a kormányzat zéró toleranciát gyakorol.
Fentiek tükrében kérdezem: Tisztelt Miniszterelnök úr, bár a szerző -remélve, hogy az Ön intenciójára- visszavonta, mégis, mit szól az írásban kifejtett gondolatokhoz?
Dr. Frölich Róbert
