védőeszközök az egészségügyben - Fotó: Népszava
Megosztom másokkal is:
  •  

Koronavírus 34 évesen!

Hónapok óta itt van körülöttünk, ömlik ránk a félelemkeltés, a sok álhír, a sok logikátlan döntés, különböző hatalmi harcok, de próbálunk azért vigyázni, pedig fiatalok vagyunk, egészségesek, sportolunk, nincs krónikus betegségünk és mégis… A covid19 jött, támadt és leterített!

Teljesen mindegy, hogy politikailag hova tartozol, hogy mit hiszel el a vírusról, milyen álhírek és álpropagandák szabdalják az ígyis széthullóban lévő egységet, mindegy mennyire szeretnék ha csak a félelem uralna, ha már ott van és cibálja a tested és a mentális állapotod, akkor már csak te maradsz és a hited!

Tény a Covid19 létezik! Kortól, egészségi állapottól, gondolkodásmódtól függetlenül támad és ha igazán elkap, csak Istenben bízhatsz, hogy megúszod!

A mai a 15. Nap és egyben az első nap! Az első nap a levegőn, hogy végre sétáljunk pár métert! Pár métert, mert többet nem bírtunk, na de hogyan is kezdődött…

1.Nap – Nagyon erős fejfájást kaptam délután a munkahelyemen, estére jött a hát és bőr fájdalom, éjfélre pedig már 2 takaró alatt vacogtam majdnem 39 fokos lázzal.

2.Nap – Mivel a férjem még jól érezte magát, elment autóval és átvette a 2 db önmintavételes PCR tesztet, amit rendeltem a neten, hogy minél hamarabb tudjuk meg mivel is állunk szemben. Követtük az utasítást, levettük és érintésmentesen leadta.

3.Nap – Én még mindig küzdök a 38-39 között mozgó lázzal és olyan szinten izzadok, hogy napi 4szer, 5ször kell átöltözni, ágyneműt cserélni, ami lázasan egyenesen kihívás. Közben a férjem is rosszul lesz, torokfájás és bágyadtság a tünet. Megkapjuk az eredményeket mindketten pozitívak vagyunk. Tesszük, amit tenni kell. Háziorvos, Népegészsegügy, Karantén stb.

4.Nap – Végre nincs láz, végre valaminek tudok örülni, de nem tart sokáig. Egyik pillanatról a másikra kikapcsolnak minden szagot és ízt, valamint mellkas szúrásom/nyomásom van, néha enyhe légszomj.

5 – 7.Nap – Nálam már egyáltalán nincs láz, a mellkasnyomás és egy erős gyengeség veszi át az uralmat. Étvágy nincs, amúgy sem érzek semmit, az ételnek nulla élvezeti értéke van. Közben a férjem lázzal, hőemelkedéssel és brutális migrénekkel küzd. Próbáljuk túlélni, erősíteni egymást, hogy holnap majd jobb lesz. Szag- és ízvesztés nála is kialakul.

8. Nap – Amikor a vérnyomásod és pulzusod már annyira alacsony és gyenge, hogy olyan érzésed van, mintha félig lennél csak ébren. Próbálod tenni, amit tenni kell (enni, inni, vitamint szedni, mosdóba menni) de ezek az alapvető dolgok is kemény nehézségeket okoznak.

Jön a kritikus pont. Nem vagyok jól 48 a pulzusom, fáj a mellkas… Agyalok mit kellene tenni… mentőt hívni?… , de akkor a férjem egyedül marad és mitől lesz jobb a kórházban, nincs gyógyszer, leterheltek, van nálam még sokkal súlyosabb eset is…Nem… Ki fogom bírni… Majd felugrik mellőlem a férjem, hogy azonnal mennie kell mosdóba, de furcsa hangokat hallok.

Utánamegyek. Fekszik a földön, eszméletlen, görcsös állapotban, itt az adrenalin dolgozik és mindent megteszek, hogy visszatérjen, jobban legyen. Sikerült… magához tért, kérem menjünk át a fürdőbe… elindulunk, de megint összeesik, én is gyenge vagyok nem bírom el… elesünk, de nem adom fel… felkelünk és minden erőmet összeszedve megyünk tovább.

A hideg víz segít, végre kijön belőle minden… Vissza az ágyba, lábát fel, folyadék, borogatás.. Emberileg megteszek mindent, amit még lehet tenni és várok… ott vagyunk ketten a sötétben, segítség nincs… Marad az ima, csak az ima. Egyik kezem a mellkasomon, másik kezem a pulzusán és kérem a Jó Istent, hogy gyógyítson meg minket, éljük meg a reggelt.

9. Nap – Megéltük a reggelt, hívom az orvost.. Okosabb nem lettem, tanács nincs. “Ezzel jár ez a vírus, gyógyszer nincs, igyanak sokat, továbbra is C és D3 vitamin és tartsanak ki, ha nem bírják mentő és kórház, de azt nem ajánlom”.

10-13.Nap – Szinte mindennap egyforma! Olyan, mint egy időhurok, néha nem tudod milyen nap van és hányadik napja is tart a testi és mentális küzdelem. Együtt álmodoztok arról, milyen lesz végre rendesen megölelni a másikat, érezni az illatát, enni egy kocka csokit, aminek érezzük az ízét, sétálni egyet odakint és újra felvenni a régi élet fonalát… Hol egyikünk, hol másikunk szédül, napi háromszor vérnyomást merünk és már nevetünk, hogy elvileg ezt olyan 80 éves korunkra terveztük… De nem adjuk fel, kitartunk!!!

A szeretteink erőt adnak, a sok üzenet, a telefonok, sőt az ajtó előtt hagyott leves, hogy már ne csak a pirítóst együk felér egy gyógyelixírrel testnek és léleknek egyaránt. Az 1200kmre lévő szüleim, ha azt mondják videóhíváson keresztül hogy minden rendben lesz elhiszed, mert ha anya és apa mondja, az úgy van!

14-15. Nap – Végre úgy érezzük kezd visszatérni belénk az élet. Szag és íz még mindig nincs, de kit érdekel, ha végre jobban vagyunk. Még nagyon gyenge vagyok, de már fent tudok lenni negyed óra vagy 20 percet. Végre tudunk egy jót enni, oké érezni még szinte semmit nem érzünk belőle, de halványan mintha valami mutatkozna. Végre merem elhinni, hogy tényleg most már a nehezén túl vagyunk és már csak erősödni kell. A karantén közbe lejár, megtörténik a feloldás, le tudjuk vinni a szemetet és be tudunk jelentkezni az orvoshoz, hogy végre ránk nézzen valaki és kizárjunk bármiféle szövődményt.
Sétálunk odakint, ami felér egy katartikus élménnyel, de pár lépés után nem érted.. Nem érted, hogy ez biztos az én lábam???

Alig léptünk párat, de már remegek, elfáradtam, kapkodom a levegőt… Oké nem lesz egy kör séta, ahogy terveztük, csak fél, de már ez is mekkora dolog! Kapaszkodunk egymásba és csinálunk egy fotót, hogy hurrá kint vagyunk! Megnézzük… Jó ég, hogy nézünk ki, mint akiken átment az úthenger… Jaaa Nem… Nem az úthenger, tudod “csak ez a kis influenzához hasonló semmi kis koronavírus ízé”!

Az egész bejegyzésemnek nem a félelemkeltés a célja! Az a célja, hogyha vannak még páran az ismerőseink között, akik nem hiszik el, hogy ez a vírus tényleg más és veszélyes, elhiggyék végre! Nem egy sima influenza és nem csak az idősekre veszélyes, nagyon alattomos és a semmiből leterít bárkit! Saját tapasztalatunk, hogy a távolság betartása és a maszk használat VALÓBAN SEGÍT!

Amíg tünetmentesek voltunk, sajnos mi is tovább fertőztünk. Amikor a saját szeretteidet fertőzöd meg, mert nem bírtad ki hogy ne öleld át, az olyan szintű lelkiismeretfurdalást okoz, hogy nehogy miattad legyen baja, amit senkinek nem kívánok! Azokkal, akikkel a tünetmentes időszakban csak egy légtérben voltunk, de megfelelő távolságra vagy maszkban találkoztunk, érintésmentesen, MINDENKI JÓL VAN! Gyakorlati tapasztalat, hogy valóban a fizikai kontaktussal tudjuk átadni a legnagyobb dózist a másiknak, ami által vélhetően nagyobb százalékban lesz erősebb tünetekkel rendelkező fél.

Még sok nap vár ránk mire újra a régiek leszünk fizikailag, de lelkileg és mentálisan már sosem leszünk ugyanazok. Olyan mélységekkel kell szembe nézni, teljesen egyedül, magunkra hagyva, amit meg sem tudok igazán fogalmazni. Az biztos, hogy már nem az érdekel, milyen lesz így a karácsony, ilyen távolságra anyuéktól, hogy nem lehetünk együtt… Mert ez nem igaz!!!

A legfontosabb hogy JÓL VAGYUNK ÉS AZ, HOGY VAGYUNK EGYMÁSNAK! Lehet ez a karácsony Online lesz megtartva, de legalább EGYÜTT leszünk!

Mindenkinek azt tudom mondani, hogy legyen végtelenül hálás, ha ezen a vacak víruson tünetmentesen vagy “holmi” szag- és ízvesztéssel esett át, mert vannak sokkal durvább fokozatok. Mi is hálásak vagyunk, hogy “ennyivel” megúsztuk.

Vigyázzatok magatokra és igenis kell az a “hülye” maszk és távolság!


Megosztom másokkal is:
  •