Mécs Imre, akit 1956-ban halálra ítéltek, így emlékezett vissza az eseményekre:
„október 22-én volt egy ötezer fős diák-nagygyűlés, amelynek élére pártkatonák álltak – többek között a katonai tanszék parancsnoka is –, akikkel később együtt voltunk a börtönben.”
Mécs hozzátette: „nagy utat tettünk meg úgy, hogy észre sem vettük.
Én 23-án reggel nyolckor zárthelyire készültem, nem forradalomra.”
Az október 23-i SZFE által szervezett demonstráción Mécs is részt kíván venni, hogy szívére ölelhesse a bátor diákokat, tanárokat, hiszen „ők képviselik ’56 szellemiségét, a szegény magyar népet.
Ők azok, akik nem ijednek meg a mostani rafinált hatalomtól sem. Eszköztelenül, békésen, az igazság tudatában küzdenek miértünk, akik már megfáradtunk.
Úgy látom, a hatalom már a gyengeség jeleit mutatja.”
Ezeket olvasta?
Pataky Attila gyakorlatilag szerelmet vallott Orbánnak
Tragikus adatokkal ált elő Dobrev Klára
