Nem akárki állt ki a mai tüntetők és az SZFE mellett – mondatai kicsapják a biztosítékot a hatalomnál

Mécs Imre, akit 1956-ban halálra ítéltek, így emlékezett vissza az eseményekre:

„október 22-én volt egy ötezer fős diák-nagygyűlés, amelynek élére pártkatonák álltak – többek között a katonai tanszék parancsnoka is –, akikkel később együtt voltunk a börtönben.”

Mécs hozzátette: „nagy utat tettünk meg úgy, hogy észre sem vettük.

Én 23-án reggel nyolckor zárthelyire készültem, nem forradalomra.”

Az október 23-i SZFE által szervezett demonstráción Mécs is részt kíván venni, hogy szívére ölelhesse a bátor diákokat, tanárokat, hiszen „ők képviselik ’56 szellemiségét, a szegény magyar népet.

Ők azok, akik nem ijednek meg a mostani rafinált hatalomtól sem. Eszköztelenül, békésen, az igazság tudatában küzdenek miértünk, akik már megfáradtunk.

Úgy látom, a hatalom már a gyengeség jeleit mutatja.”