Megosztom másokkal is:
  •  

Nagy formátumú túdós ember hagyott itt minket.

Október 4-én, vasárnap elhunyt dr. Patay Pál, a Magyar Nemzeti Múzeum legidősebb munkatársa és nyugalmazott régész-főmuzeológusa – adta hírül a Magyar Nemzeti Múzeum.

Az I. világháború viharos éveinek hajnalán, 1914. december 8-án egy jómódú földbirtokos családban született.

Diplomája megszerzése után tíz éven át (1939-1949) az egyetem ősrégészeti tanszékének tanársegédjeként dolgozott, a munkától azonban rövid frontszolgálat, majd egy azt követő, közel két és fél éven át (1945-1947) tartó orosz hadifogság szakította el.

A kommunista hatalomátvétel után osztályidegenné vált, tanársegédi állása megszűnt, így 1950-ben barátainak köszönhetően a balassagyarmati Palóc Múzeum munkatársa lett.

Hét évvel később a Magyar Nemzeti Múzeumba tette át a székhelyét, aminek 1982-ig régész muzeológusaként, majd az adattár helyettes osztályvezetőjeként dolgozott, mindamellett, hogy 1988-ig fél-, 1993-1995 közt pedig teljes állásban tudományos tanácsadóként is segítette az intézményt, amit hosszú pályája során több mint 24 ezer tárggyal is gazdagított.

A régész 1931-től egészen haláláig a Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társaság tagja volt, de a Deutsches Museum in Burg Greifenstein tudományos tanácsa, a L’ Union International des Scienes Préhistoriques et protohistoriques (UISPP), illetve számos rangos társaság is a sorai közé fogadta.

A réz- és bronzkorra specializálódott Patay nem csak a múzeumok épületén belül, hanem azon kívül is fáradhatatlanságáról tett tanúbizonyságot, hiszen hosszú pályája során számtalan temető, illetve telep feltárását vezette, de a szarmata-kori Csörsz-árok Ördög-árok nyomvonalának leírása, sőt, tizenhatezer magyarországi történeti értékű harangok felkutatása és dokumentálása is az ő nevéhez fűződik.


Megosztom másokkal is:
  •