Pár napjai feküdtem az intenzív osztályon, amikor érkezett egy új beteg – pontosabban nagyon súlyos állapotban hordágyon hozták. Nem tudták ki ő, ezért ismeretlen férfiként nevezték. Ő sem tudta, hogy ki ő, mert eszméletlen volt.
Amikor elhelyezték, azonnal mindenki ott termett, akinek egyáltalán dolga lehetett vele és azonnal mentették az életét.
Világosan látszott, hogy minden, az egészségüggyel kapcsolatos vita véget ér a beteg ágyának lábánál. Attól kezdve ugyanis csak a beteg van, akit meg kell menteni. Meg a szakmai tudás. Meg a hivatástudat. Meg a lelkiismeret. Meg Hippokratész.
Tessék mondani: nem tisztességtelen dolog ezzel visszaélni? Nem megbecsülni őket, hiszen, ha kell, úgy is elvégzik a dolgukat?! Nem kellene inkább hosszú távon is a megbecsülést demonstráló megoldásokat kitalálni? Nem kellene esetleg úgy viselkedni, hogy mindenki számára világos legyen, hogy nekünk fontos az egészségügy, fontos minden szereplője a betegtől az őt meggyógyító személyzetig?
De igen, kellene. Akkor pedig legyen így!!
(Hajléktalan barátunk jobban van!)
Kuncze Gábor
