Megosztom másokkal is:
  •  

Meghalt Keleti György.

A fiatalabbak ma inkább gyönyörű lányait ismerik a képernyőről, de aki már 1989-ben is figyelte a politikát, annak ő “A” szóvivő.

A román forradalmat, Ceausescuék bukását a Honvédelmi Minisztérium szóvivőjeként ő elemezte-magyarázta-mutatta be a televízióban.

Higgadtvolt, okos és emberi. A hangját és az arcát megismerte és tisztelni tanulta az egész ország.

Aztán 1992-ben megint legendás figura lett, de már a baloldalé.

Tartós kötelékkel kapcsolta ide már csak a családi hagyomány is: apja Horthyék alatt megjárja a Csillagbörtönt, a háborúban a nácik ellen harcoló partizán.

Filló Pál és Keleti Gyuri voltak azok, akik először bizonyították: az MSZP kitört a politikai karanténből.

Filló az Erzsébetvárosban, ő Kisbér és Oroszlány bányászvidékén, munkanélküliségtől sújtott körzetben megnyerte az időközi választást.

Gyuri példátlan fölénnyel, igazi kétharmaddal, 67%-kal. 1994-ben megismételte a bravúrt: már az első fordulóban abszolut többséget szerzett.

A kampányokban ismertem meg, aztán frakciótársként, majd a Horn-kormány honvédelmi minisztereként.

Akkor együtt ültünk az MSZP elnökségében is. Akármi lesz, az ő neve már ott van a történelemben: Horn és Kovács mellett ő az, aki nélkül nincs NATO-csatlakozás.

Tőlem aztán végképp idegen minden katonai szellem, fecsegek, vihorászom, képtelen lennék bárkivel egyszerre lépni, de benne tisztelnem kellett a legszebb katonai erényeket.

Fegyelmezett volt és bátor, híján minden személyes hiúságnak, a szó legjobb értelmében bajtársias, közösségéhez feltétlenül hű.

Tömörenés világosan beszélt, soha nem színpadiasan, de mindig meggyőzően. Egyszerűen nem lehetett kétségbe vonni az őszinteségét, azt, hogy magánál fontosabbnak tartott ügyet szolgál.

Horn Gyula istentelenül pontos volt (valószínűleg már csak ezért is az agyára mentem), Gyuri katonaemberként pláne.

Minisztertársai mesélik, hogy egyszer, egyetlenegyszer egy kormányülésre 10 perces késéssel érkezett, mert előtte három repülógépes átszállással kellett átszelnie a világot, hogy egy tárgyalásról visszaérjen.

Horn morcosan ránézett: “Gyuri, ezt tőled nem vártam volna!” És ő nem adta elő mentségeit, csak katonáson biccentett, elnézést kért és a helyére ült.

Mert mindegy, mi történt, a szolgálatba pontosan kell érkezni.

Hát többek között ez az, amit elmulasztottam megtanulni tőle. De talán azt igen, ami az utolsó, tőle kapott mailben áll.

A 2018-as választás előtt írta, már betegen. Hosszan sorolta aggodalmait az országért, az MSZP-ért. Az utolsó mondata mégis így szólt: “Az biztos, hogy feladni nem szabad.”

Rendben, Gyuri. Értem.


Megosztom másokkal is:
  •