„Az jár a fejemben a több századik free szfe posztot látva, hogy vajon akik őszinte hittel, lázadva tüntetnek, tisztában vannak-e bizonyos tényekkel…” – kezdi Facebook-posztját Gregor Bernadett, aki 1991-től 1995-ig volt az intézmény hallgatója.
Az Újszínház színésznőjét megviselték a Színművészetin töltött évek, két rossz élményét részletesen is felidézte.
Mi voltunk az első kísérleti osztály, a harmadik rostát egy hét kőkemény műhelymunka előzte meg. A döntő vizsgán a Mesél a bécsi erdő című darabból kellett jelenetet csinálni. Bikinire kellett vetkőzni és lezuhanyozni az öltözőben, így járultunk a vizsgabizottság elé. Vizes hajjal, álló mellbimbóval… Szerencsétlenségemre a csoportunkban több fiú volt, mint lány, ezért kétszer kellett eljátszanom a jelenetet. A kettő között dideregve ültem a vizsgabizottság mellett egy széken…
Az első hét az Életem sötét foltja című gyakorlattal kezdődött. El kellett mondani valamit magadról, amit szégyellsz és még talán senkinek nem mondtad, ötféleképpen. Kihívsz valakit a színpadra, annak mondod, egyedül mondod az ott ülőknek, telefonbeszélgetésben mondod, levélben és az ötödik, hogy leoltják a villanyt és a vak sötétben a legkínosabb kérdéseket teszik fel. 18-19 éves gyerekekről beszélünk.
A főiskolán Horvai István és Kapás Dezső osztályába járó Gregor megjegyzi, értük senki sem vonult utcára, és talán otthon sem merték mindezt elmondani, mert elhitték, hogy ez a képzés természetes része. Utólag azonban a csók-pofon gyakorlatokat is sérelmezi, amiért azokban valóságos csóknak és pofonnak kellett történnie.
„A mai napig gyomorgörcsöm van, ha elmegyek az épület előtt. Értünk senki nem tüntetett. Ha ez most a gyerekeimmel történne, elmennék a legvégsőkig. Azért írtam le mindezt, mert ez is hozzátartozik az igazsághoz” – írja Gregor Bernadett.
Forrás:
