Meghajlok és leveszem a nem létező kalapom a Színművészeti Egyetem diákjai előtt, akik ma példát mutatnak az egész magyar politikai ellenzéknek.
Akik nem hajlandók egy Falstaffnak behódolni, akik nem hajlandók elfogadni az elfogadhatatlant, hogy birkákként kezeljék őket. Akik az elmúlt évtized legbátrabb lépését megtették, amikor beintettek Orbán csicskásának, akivel az egész magyar színművészetet készült bedaráltatni. Aki ebből nem is csinált titkot. Az új Előadó-művészeti Törvény által létrehozott Színházművészeti Bizottságba egyoldalúan válogatta ki a tagokat. Megtehette? Meg, mert felhatalmazása van rá. Ahogy Fekete Györgynek, Demeter Szilárdnak és a többi csicskának a nekik kijelölt területeken.
Amikor az NKA kurátoraira kellett a színházi szervezeteknek jelöltet állítani, egy asztal köré ült a Magyar Teátrumi Társaság, a Magyar Színházi Társaság, a Független Előadó-művészeti Szövetség és a Magyar Bábművészek Szövetsége. Ekkor a beregszászi migráns az asztalra helyezte karját, az asztalt két képzeletbeli térfélre osztotta, majd így szólt: „Ott vagytok ti, mi meg itt vagyunk. Örüljetek, ha egy jelöltet is állíthattok.”
Megkapott mindent, amit csak akart, a kegyúr még örült is, hogy megint talált egy bohócot, akit előre lehet tolni. Mindenhol rendezhetett, az Operaház főrendezője lett, színházat kapott. Ettől úgy érezte, hogy neki még több jár. Ő Kossuth-díjat akart, Nemzeti Színházat, saját érdekképviseletet, saját egyetemet. Azt akarta, hogy ő legyen a legfőbb potentát. Így is lett.
Ezért merte megtenni, hogy augusztus 27 én, egy előre aláírt dokumentumot nyomott az Egyetemet képviselő személy kezébe. Tessék, mától így működtök. Majd a régi recept szerint a már régen megerőszakolt saját sajtójukban megjelent, hogy az Egyetem vezetése nem volt hajlandó egyeztetni. Megküldték előre ezeket a dokumentumokat nekik? Nem. Megismerhették, felkészülhettek belőle? Nem. Figyelembe vették az Egyetem vezetőségének ajánlásait? Nem.
Korábban más területeken itt vége is volt a játszmának. Falstaffnak nincsen szerencséje. A Színművészetisek most emberként viselkednek. Nem hajlandók megtörni a hatalom előtt. PÉLDÁT MUTATNAK!
És akkor még nem beszéltünk a kulturális eredményekről. Ez az egyetem 6 Oscar-díjast adott a világnak. Megszámlálhatatlan más művészeti díjat nyertek a hallgatói. S ezt a szabad szellemiségnek köszönhetjük, nem a beregszászi kisebbségi érzésnek.
Csak halkan szeretném megjegyezni az egyetemisták kezdték 48-ban és 56-ban is….
Várom a többi egyetem csatlakozását. Szeretném őelőttük is levenni a nem létező kalapomat.
Juszt László
