Vásárhelyi Mária - Fotó: Soós Lajos / MTI
Megosztom másokkal is:
  •  

Amikor megpróbáljuk számba venni a Fidesz elmúlt tíz éves pusztítását a kultúra, a művészet és a tudomány területén, akkor kevés szó esik a rombolásról, amit a maffiakormány az intézményi kultúra, a szakmai közösségek szétverése területén végbevitt.

Azért nem beszélünk erről, mert ezeken a területeken pénzben kifejezhetetlen és ma még felbecsülhetetlen a károkozás.

Mert lehet, hogy lesz új Színház- és Filmművészeti Egyetem, Magyar Rádió, Népszabadság és a sor vég nélkül folytatható, de ez már nem az az SZFE, MR, Népszabadság lesz, mint amit most a földdel tesznek egyenlővé.

A jól működő intézmények lényege ugyanis nem az épületekben, irodákban, eszközökben, az ott dolgozók sokaságában, hanem az évtizedek során kialakított közös szakmai és etikai normákban, alkotó közösségekben, hagyományokban, magatartás- és működéskultúrában, a közös célokban és a szakmai összetartozásban testesül meg.

Mert össze lehet csődíteni akárhány, akár jól képzett szakembert is egy iskolába, egy szerkesztőségbe, egy színházba, a közös normák és célok, minőségi sztenderdek kialakítása hosszú-hosszú időt vesz igénybe, márpedig szakmailag színvonalas intézmény ezek nélkül nem jöhet létre.

Amikor a kormány most szétveri például az SZFE-t, akkor nemcsak a jelenlegi oktatók és diákok szakmai közösségét veri szét, hanem azt a hagyományt is, amelyet Fábri Zoltán, Várkonyi Zoltán, Jancsó Miklós, Makk Károly, Nádasdy Kálmán, Hegedűs D. Géza és a többi oktató épített fel és hagyott örökségül a következő generációknak.

Mert ez a hagyomány több mint 70 éve épül, és minden újabb generáció hozzátett valamit – ettől lett SZFE az SZFE. És ugyanez igaz a Magyar Rádióra is, amely a rendszerváltást követően, a legszínvonalasabb médium volt Magyarországon, amelyet fantasztikusan tehetséges és elhivatott újságírók hoztak létre, és ahol újabb és újabb generációk nőhettek fel – a kialakított és megszilárdult szakmai és etikai normarendszert elsajátítva.

És persze számos, mára szétvert és beszántott intézményt említhetnék az Akadémiai Kutatóhálózattól a Földrajzi Névadó Bizottságig, amelyek rekonstruálhatatlanok, mert nemcsak fizikailag pusztították el ezeket az intézményeket, hanem megszakították a kulturális folytonosságot, és megölték az intézmények lelkét, szellemiségét, megfosztották a jövő generációkat attól, hogy elsajátítsák és hozzátegyék a magukét, az évtizedek alatt felépített intézményi kultúrához.

Forrás: Hirklikk


Megosztom másokkal is:
  •