Mi lesz velünk nélküled, Gyuri bácsi?
Hiába voltál itt velünk, több mint száz évig, még mindig annyi mindent kellene tanulnunk tőled.
Te a kertészkedésről beszéltél, de mi végig tudtuk, hogy sokkal többre tanítasz: az élet szeretetére, alázatra, elfogadásra, emberségre, a föld más teremtményeivel való harmóniára.
Nélküled hogyan fogjuk megállítani azt a borzasztó züllést és pusztulást, amiben élünk? És ha már elpusztul a világ, lesz a sírjára virág?
Adja a teremtő, hogy jó tanítványaid tudjunk lenni. De most csak ülünk szótlanul, összeroskadva.
Senki nem tisztelte nálad jobban. Hát legyen könnyű neked a föld!
