Tisztelt Karácsony Gergely, tisztelt Főpolgármester úr!
Alulírott Juszt László 68 éve itt születtem és itt élek. Évtizedek óta Budán lakom, de a feladataim rendre Pestre szólítanak, így megesik, hogy napjában többször is átkelek a Széchenyi Lánchídon. Az állapota – gondolom nem csak engem – kétségbe ejt.
Mostanában a forgalomban meg-megállva beleolvasok az oroszlán alatti feliratba:
“1945 januárjában a fasiszták Budapest többi hídjával együtt a Lánchidat is lerombolták. … A magyar népi demokrácia négy és fél év alatt a háború és a fasizmus pusztításait jóvátette.”
Megismétlem: a lerombolt hidat újjáépítette négy és fél év alatt!
Tarlós 10 év alatt nem volt képes erre. Budapest jelképének állapotát látjuk. Tudjuk, tarthatatlan.
Polgármester úr!
Tetszik, nem tetszik Önnek azzal és azokkal kell megmenteni a hidat, akik vannak. De – úgy hiszem – ott van Ön mögött – pártpreferencia nélkül – az egész város.
Önnek a Népszavazási trv. III. fejezet, 32. § (1) bekezdése értelmében joga és lehetősége helyi népszavazást kiírni: “A helyi önkormányzat képviselő-testülete helyi népszavazást rendelhet el a képviselő-testület hatáskörébe tartozó ügyben.”
“A helyi népszavazás a fővárosi lakosságának közvetlen részvétele a helyi önkormányzat hatáskörébe tartozó helyi ügyek intézésében. Helyi népszavazást kezdeményezhet a helyi képviselő-testület tagjainak legalább egynegyede.” Tragikusnak gondolnám, ha nem lenne a fővárosi 33 tagú testületben 9 olyan képviselő, aki ne szeretné megmenteni a Lánchidat!!!
De ha így lenne, akkor hivatkozok a Trv. 35. § (1) bekezdésére, amely szerint kezdeményezheti a népszavazást “olyan magánszemély, aki a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választásán választó lehet.” Kérem tekintse ezt a levelet felszólításnak a népszavazás kezdeményezésére!
A kérdés így hangzik:
Lánchíd, vagy tüzijáték? Követelje-e a Főváros, mint a Duna part tulajdonosa a kormánytól, hogy a tűzijátékra szánt összeget fordítsa a Lánchíd megmentésére?
Juszt László
budapesti lakos
