Pedagógusnapon csak azért nem írok neveket, mert nem lehetne teljes a névsor. De hogy segédmunkás szülőkkel egy szoba-konyhás lakásból mégiscsak eljutottam valahova, az felerészben az ő érdemük. Pápán, Pesten. Pécsen.
De ez nem rólam szól. Sőt! A legkevésbé sem.
Szerintem nincs más, csak sok jóravaló gyerek. Meg rosszak és fegyelmezetlenek. Mert gyerekek. Persze hogy más és más mindegyik.
Nem is az a legnagyobb kérdés, hogy miként lehet többet adni a tanároknak, mert azt valahogy megoldjuk. De hogy miként lehet nem poroszos oktatást csinálni, hanem inkább finnt, na, az nagy kihívás.
Harminc évig tanítottak valahogy. Mert nekik is ezt tanították. Hogyan változtassunk? Miközben már mindenkinek elege van az állandó változtatásból.
Ez lesz a legnehezebb.
Mint mindenki másnak, a mi jövőnk is az iskolában van.
Erre tenném fel a következő kormány fél életét. És ha jól csináljuk, minden gond ellenére velünk lesz a többség.
Több pénz, nagyobb megbecsülés, több figyelem a gyerekekre.
Nemzet nagyjai a pedagógusok. Bánjatok, bánjunk velük így!
Gyurcsány Ferenc
