Megosztom másokkal is:
  • 907

Képzeljék el mi történt velem most az előbb?

Cseng a telefonom (privát szám): az országos megmentő szolgálattól hív egy női hang, és arra kér, hogy pontosítsam egy betegem telefonszámát.

Tegnap délután kértem koronavírus tesztet, mivel Indiából Párizson keresztül hazaérve 4 napja lázas, köhög, mellkasi és izomfájdalmai vannak.

Visszakérdeztem: mennyire életszerű, hogy pénteken este otthon 2 perccel 9 óra előtt fejből meg tudom mondani egy betegem telefonszámát?

A hölgy (női hang) elbizonytalanodott.

Viszont arról tájékoztatott, hogy ebben az esetben nem mennek ki, és nem fogják megcsinálni a tesztet.

Ezt követően egy kissé elveszítettem az önuralmamat és kissé (vagy talán nem is kissé) emelkedett hangon azt kérdeztem a noname női hangtól (hölgy?), mi akadálya van annak, hogy telefonhívás nélkül is megcsinálják a tesztet?

Mert talán elírtuk a beteg telefonszámát, de a lakcímét bizonyosan nem .

Azt mondta a hólgy (női hang), hogy ebben az esetben nem kockáztatnak, nem mennek ki, mert rengeteg hívásuk van.

Maradtam az emelkedett hangnemben és visszakérdeztem: ha ennyi hívásuk van, akkor miért nem állítanak be több autót, motort, szakembert erre a feladatra?

Vagy a villamosgázolás esetén is – kapacitáshiányra hivatkozva – 3 nap múlva küldenek rohamkocsit a baleseti helyszínre?

Azt mondta a hölgy (női hang), hogy ne legyek ideges, ők mindent megtesznek azért, hogy teljesítsék az Operatív Törzs elvárásait.

Erre én azt mondtam, hogy az édeskevés, és letettem a telefont.

Nyugdíjba kell mennem, és nyugdíjba is fogok menni minél előbb, mert nem bírom ezt a lelketlen, bürokratikus, tisztességtelen, tehetségtelen, amatőr bagázst, akik szakértőt játszanak, de semmilyen szakértelemmel nem rendelkeznek ahhoz, hogy a rájuk ruházott feladatokat ellássák.

Jó éjszakát!


Megosztom másokkal is:
  • 907