Mi a fenét művelnek önök az egészségügyben? Mit terveznek?
Mire készülnek?
– kérdezte Tóth Bertalan, az MSZP frakcióvezetője a Parlamentben, hangsúlyozva: normális kormány átgondolná és újrakezdené a válságkezelést.
A kormány által bejelentett válságkezelési tervvel ugyanis elégedetlenek a munkaadók, a szakszervezetek, a kormánytól független közgazdászok, „sőt az ellenzékiséggel alig vádolható Parragh László”, a Kereskedelmi és Iparkamara elnöke is.
„Ezért azt kérem önöktől, hogy gondolják újra a válságkezelést. Kezdjék újra” – szólította fel a kormányt.
Újra felhívta a figyelmet: az egyre súlyosbodó válságnak és következményeinek kezelése a kormány felelőssége; de naponta 4-5 000 ember veszíti el a munkahelyét, ehhez képest a kormány a húsvéti hosszú hétvégén kórházi vezetőket rúgott ki, indulatokat gerjeszt, a védekezés felelősségét áttette a polgármesterek vállára, „a kormányzat egyes képviselői pedig a tilalom ellenére ebédelni jártak a Várkert Bazárba”.
Kiemelte: „A polgármesterek helytálltak, ezúton is köszönöm a felelősségteljes intézkedéseiket”.
Szólt arról: sorra jönnek a választói segélykiáltások arról, hogy az alapellátás és a szakellátás nem működik megfelelően, a nem koronavírusos súlyos betegeket szó szerint kirakják a korházakból, és beteg emberek állnak sorban az intézmények előtt.
„Nem a betegeket kellene elküldeni a kórházakból: esetleg meg kéne nyitni azokat a szállodákat, amiket Mészáros Lőrinc vagy (…) Tiborcz István tulajdonolnak!” – mondta.
Egyre többen fertőződnek meg; a miniszterelnök azt mondta, az egészségügyi dolgozók közel 20%-a is megfertőződhet – mondta. Hangsúlyozta: „Ezerszer elmondtuk önöknek, hogy a legfontosabb lenne az őszinte és nyílt kommunikáció”.
Megemlítette: néhány hete a miniszterelnök azt mondta, hogy van 133 bátor embere, akikkel megoldja a válságot, legyőzi a vírust, és senkit nem hagy az út szélén.
„Sajnos azonban az helyzet, hogy a ’bátor 133’ annyira már nem bátor, hogy a mai Népjóléti Bizottság-ülésen napirendre vette volna azokat a javaslatokat, amelyek például az álláskeresési idő meghosszabbításáról s az álláskeresési járadék megemeléséről szóltak volna. Egyszerűen nem is tárgyalják ezeket a javaslatokat. Szégyen, amit Önök tesznek!” – mondta.
Szégyennek nevezte azt is, ahogy védőfelszerelés, tesztelés és pénz nélkül magára hagyja a kormány a szociális ágazatban, a kereskedelemben, a közszolgáltatásokban dolgozó hétköznapi hősöket, a kevés nyugdíjból élő időseket, a munkájukat már elvesztett tömegeket, vagy a kilátástalan helyzetbe került hazai kis- és középvállalkozásokat; ezzel szemben az uniós források megcsapolásán nyerészkedő fideszes elitet menti, a multiknak és egyes kiemelt nagyvállalatoknak kedvez.
„A válság kezelésének az emberekről kellene szólnia, nem arról, hogyan adjunk könnyebben százmilliárdokat a miniszterelnök barátjának, a miniszterelnök rokonságának kastélyfelújításra vagy fürdőfejlesztésre!” – mondta.
Elsorolta az MSZP javaslatait: meg kell hosszabbítani az álláskeresési járadék időtartamát 9 hónapra és az összegét legalább nettó 100 000 forintra.
Biztosítani kell, a kiskorú gyerekek szülei közül legalább az egyik, a jövedelme megtartása mellett, otthon maradhasson. Meg kell duplázni a családi pótlékot, a GYES-t, a GYET-t, az anyasági támogatás összegét, mert az infláció leértékelte a juttatások értékét. Radikálisan meg kell emelni a minimálnyugdíjat, a kisnyugdíjasok nem maradhatnak védtelenek a válság idején.
Meg kell védeni a munkavállalók egészségét, és anyagilag is el kell ismerni a veszélyhelyzet idején nyújtott teljesítményüket. Védőfelszerelést és dupla alapbért kell azoknak adni, „akik a frontban szolgálnak most minket”. A szociális ágazatban foglalkoztatottak számára is adjanak egyszeri, 500 000 forintos juttatást.
A kis- és középvállalkozásoknál pedig vállalják át a bérek és járulékaik 80%-át, hogy a munkahelyeket meg lehessen tartani, és ne kelljen elküldeni az embereket.
„Cselekedjenek, amíg nem késő! Közös jövőnkért, Magyarországért!” – zárta napirend előtt felszólalását az MSZP elnöke
