Tisztelt Állampolgárok, Emberek!
Lakossági kérdés érkezett számos alkalommal a’ operatív törzsemhez, részére, számára, hogy miért nem szólalok meg, mosom kezeimet humorosan-felelősen, miért nem mókázom tudatosan, népnevelően ezekben a nehéz időkben, online.
Mit mondjak, mikor a híreket olvasom, mintha egy metál koncerten lennék ’91-ben: “vírus, földrengés, Csernobil, erdőtűz, karantén, maszkok, halottak, koporsók.” Mi, csepűrágók, hajlamosak vagyunk rászerepelni egy ilyen vészhelyzetre, pedig itt a tudósok, az orvosok, az ápolók és szegény betegek a főszereplők, és nem a hatalombulimiás politikus(ok), például! Az egészségügyi dolgozók nagysága előtt Kossuthként borulok le, a vírus Kurázsi mamáin sírva vigadok!
Ha véget ér végre ez az apokalipszis-tréning, ahogy Tinódi a csata után, megéneklem majd hogy zsöszvi maradj otthon és hogy hogyan viselkedtünk a járvány alatt. (lásd képünket!)
Alkotói energiáim jelenleg sarokba szorítva, és ha ez még sokáig eltart, lehet, hogy Butch Cassidy-ként kitörök, írok még egy könyvet, vagy legalább elolvasok egyet, aztán végül átveszem a mikrofont Müller Cecíliától! Addig is korábbi estjeimből teszünk ki másodlagos frissességű, de tán érdekes részleteket a Youtube-ra, holnaptól.
Jobbulást, erőt, türelmet mindenkinek!
És a fogmosás is fontos!
Bödőcs Tibor
Forrás: Bödőcs Tibor közösségi oldala
