“Tisztelt Kongresszus, Kedves Barátaim!
A DK nem túl hosszú életének legsikeresebb évét zárja ezen a Kongresszuson. Soha ennyien nem támogattak, azt a politikát ,amit a DK képvisel. Soha ennyi Európai parlamenti képviselőt nem tudtunk küldeni Brüsszelbe és Strassburgba. Soha ennyi polgármesterünk nem volt Budapest jó néhány kerületében és országszerte, és soha nem volt ennyi önkormányzati képviselőnk.
Nagy utat jártunk be, mégis van valami, ami egész politikai pályafutásom alatt a legizgalmasabb és a legfelemelőbb élményem.
Soha ennyi tízen, húszon éves nem csatlakozott hozzánk, mint az elmúlt egy évben. Megváltozott ennek a pártnak az arca a háttere, örülök, hogy jött egy új generáció, aki majd felemeli a hangját, egy másik országban akar élni. Örülök, hogy bennünk is látják azt, akiknek kötelességük a hangjukat felemelni, a magyar közéletben, mert azt üzenik nekünk, hogy egymásik országban akarunk élni. Úgy ahogy mi is. Szóval van okunk a mérsékelt elégedettségre sok- sok jel szerint a DK ma az ellenzék legnagyobb pártja.
Hadd mondjak ehhez még valami. Az ellenzék vezető ereje nem egyik, vagy másik párt , hanem egy közös szándék, egy közös akarat, hogy Magyarország újra európai köztársaság legyen, demokrácia legyen, ahol vigyázunk egymásra, egy olyan ország, amely szövetségeseit elsősorban nem Moszkvában, Pekingben, vagy Ankarában, hanem Berlinben, Párizsban, vagy éppen Brüsszelben keresi. Ilyen országot akarunk.
De hát nem csak magunkkal kell foglalkozni, nézzünk egy kicsikét szélesebb perspektívát. Én úgy látom, hogy a tavalyi évben lényegében három fontos dolog történt, amely új fejezetet nyitott a magyar politikában.
Ebben elsőként azt szeretném nektek megjegyezni, hogy azaz álma, az a vágya, az a szándéka a magyar kormánynak és kormányfőnek, hogy átalakítja Európa térképét és Európában többségbe fognak kerülni a vele szemben állók az EU-t szétszedni akaró erők, és amelyek befelé kívánnak fordulni és ennek örvén, és ennek hullámán az magyar kormányfő európai vezetővé válik, ez az álom hála istennek széthullott.
Másodsorban megrepedt az a hatalmi szerkezet, amely fenntartotta ezt a rezsimet az elmúlt tíz évben. Ez a hatalmi szervezetet a kormányfő centrális erőtérnek hívta. Ez az elképzelés arra a viszonylag egyszerű logikára épült, hogy egy megosztott ellenzékkel szemben, ahol a kormánnyal szemben ballra és jobbra egymással együttműködni nem tudó erők állnak, egy ilyen hatalmi szerkezetben időtlen időkig fenntartható a számunkra elfogadhatatlan hatalmi és politikai rezsim. Ez számunkra ma már megváltozott . Az előző év október 13-kája éppen azt bizonyítja, hogy azok a határok, amelyek az ellenzék különböző pártajai, mozgalmai között felépültek, ezek leomlottak, és ezekből siker lett. Olyan siker, amelyet az ország megérdemelt és mindazok megérdemeltek azok a milliók, akik küzdöttek ezért.
Harmad sorban pedig átrendeződött az ellenzéki térfél. Korábbi nagyobb ellenzéki pártok erejüket veszítették, és azok, akik ebben az ellenzéki rangsorban kevesebb erőt képviseltek, vagy egyes pártok esetében nem is léteztek, azok mára a legnagyobb választói támogatást szerezték meg. Ebbe a körbe tartozik természetesen a DK is.
Miért történhetett ez meg? Megpróbálom megmagyarázni. Először is úgy látom, hogy a kormányfő összekeverte a vágyait a valósággal. Kétségtelen rendkívül hangosak voltak az elmúlt időszakban nacionalista bezárkózásra hajlamos jobboldali populisták hangja. Igaz ez Braziliától kezdve az Egyesült Államokon keresztül Európa egyik másik országára és pártjára. De legyen világos, a hangerő nem azonos az erővel.
Európa népei tavaly májusban azt mondták, hogy tovább akarnak haladni, az alapvetően mérsékelt a demokratikus és erősebb Európát kereső úton, és vereséget mértek az olyan politikai szédelgőkre minta a magyar kormányfő. Hála a jó istennek.
Miközben eközben a magyar kormányfő jelentős részben helyesen vette észre, hogy a hagyományos ideológiák szerepe a politikában átalakult jelentős részben, ez történt Magyarországon is. Nem az a meghatározó, hogy van az ellenzék körében mérsékelt konzervatív, önmagát nemzeti elkötelezettnek hívó párt, liberális párt, balközép párt, hanem az vált meghatározóvá, hogy olyan rezsimben, amely ketté osztja az országot, előbb -utóbb nincsen középen politikai levegő, mi több, akik sok éven keresztül azt hitték, hogy lehet lavírozni egy ilyen képmutató rendszerben Orbán rezsimje és ellenzéke között, azok előbb utóbb eltűnek, ezért aztán az ellenzék egymásra talált.
Hadd tegyek itt egy megjegyzést. Azok a viták, amik most a NAT körül forognak, és amely vitába az egyházi iskolák több mint 1200 tanárának megszólalását is halljuk, ezek a viták remélem, kijózanítóan lesznek a kormány számára. Hiszen itt valóban ennek a kormánynak az ideológiai hátteréről beszélünk, és ezek a tanárok, ezek az iskolák azt mutatták, azt üzenik Orbán Viktornak dacára annak, hogy ők jobboldali konzervatív intézeteknek tekintik, magukat van felelősség az ország sorsáért, saját szakmájukért, és végre bátrak lettek , mert elfogyott a bizalom ott is. És ha ezt a figyelmeztető jelet nem érti a kormány, és a kormányfő, azt tudom neki mondani, hogy egészen biztos lehet abban, hogy elkezdődött csúfos megszégyenülésének időszaka. Mi ezért dolgozunk.
Harmadsorban pedig, és akkor miért kerteljek, a megerősödő ellenzéki pártok sikereinek okát jelenti, egyszerűen fogok fogalmazni, én két okot látok. A választók a DK esetében elsősorban azt honorálták, hogy van itt egy végtelenül egyéges rendkívül kiszámítható párt, amely soha egy pillanatig nem okozott kétséget a tekintetben, hogy határozottan, kompromisszum nélkül szemben áll a Fidesz rendszerével. Minket ez a politika, és ez a magatartás emelt fel. Másodsorban pedig, mert miért ne beszélnénk az elmúlt évek egyik legjobb meglepetéséről, a választók kerestek egy új generációt, egy új mentalistást, kívánták az ellenzéki politika megújítását, és ezt a Momentumban ismerték fel. Nincsen e tekintetben semmilyen féltékenység és tekintettel arra, hogy valóban pozitív meglepetése az elmúlt éveknek mondhatom, gratulálok mind ahhoz, amit a Momentum nagyon fiatal, pár éves pártként elért.
És mind ezzel szemben, amit az ellenzék pártjai képviselnek, ott áll ez a kormány, és ennek a kormánynak és ennek a kormányfőnek a rendszere, amelyik elkényelmesedett, korrekcióra minden jel szerint képtelen, önhitté vált, és belesüppedt a korrupció, és az urizálás szörnyű világába és mocsarába. Ez a választás, ezt fejezte ki Magyarországon.
És ehhez még. Azért alakult ki ez a konfliktus a rendszer és ellenzéke között, mert ez a konfliktus nem csak politikai, hanem valójában történelmi természetű is.
A vita abban áll, hogy mi biztosítja a jövőt. Magyarország jövőjét, Európa jövőjét, a Föld jövőjét. A vita mélyén két egymással szemben álló világnézet és szemlélet van. Egyik oldalon a szabadság világa, szabadon választod meg hitedet, világnézetedet, kultúrádat, szabadon rendezed be saját privát világodat. Ezzel szemben áll a zárt ideológiák világa, ahol meg akarják mondani, hogy hogyan kell neked élned, hogyan kell gondolkodnod, mi legyen az ízlésed, mikor vagy jó magyar, és nem folytatom tovább.
Ez két nagyon különböző út. Mi nyilván ebben a vitában a szabadság pártján állunk, és ebből következik a következő ok. Partnerségre, együttműködésre törekszel polgártársaiddal, másokkal, más nemzetekkel, más földrésszel, vagy bezárkózol. Nagyjából ez a két sarokpont határozza meg, hogy melyikünk hol szerepel a politikai palettán.
Ami az együttműködést illeti, természetesen mi ezt osztjuk, ez a mi kultúránk. Ez nem csak elvi, eszmei kérdés, őszintén én úgy gondolom a józanész is ezt diktálja.
Hát nézzünk körük. Ezeknek a napoknak, és heteknek legtöbbet érdeklő kérdése, a koronavírus. Ját nézzék. A koronavírus nem hát ember legyen a talpán, aki ezt meg tudja állítani. Hát nem kétséges, hogy egy ilyen kihívás esetén, globális fellépés, nemzetközi együttműködés, és hatékony helyi cselekvés szükséges egyszerre. Ez a mentalitás teljesen szembe áll azzal, amit a miniszterelnök és ez a kormány képvisel. Mi az előző napokban, többször megszólaltunk ebben a kérdésben, nem azért mert infektológusok vagyunk –bár lehet, hogy az is van közöttünk – hanem mert azt látjuk, hogy a polgárok jelentős részében elveszett a bizalom, hogy a kormány ezt a kérdést helyesen tudja kezelni. Szerintem helyesen veszett el a bizalom. Tegyük fel a kérdést. Van Európának közös epidemiológiai központja. Nincs. Miközben teljesen nyilván való, ezt mutatják a tapasztalatok, amikor kiállunk egy erősebb Európa, az Európai Egyesült Államok mellett, akkor ilyen egyszerű dolgokról beszélünk. Intézzük közösen, mert nem ismer határokat a kórokozó. Amikorazt mondjuk, hogy több pénz kellene a védekezésre, a megelőzésre és kevesebb mondjuk, a kommunikációra, a propagandára. Akkor nem azért mondjuk ezt, mert önmagában ez olyan népszerű lehet, egy ellenzéki politikustól, hanem azért, mert azzal az egyszerű ténnyel állunk szemben, miközben már megtanították nekünk, hogy a vírus lappangási, tünetmentes időszaka is fertőzést hozhat magával, eközben ma senkit nem tudnak, és nem hajlandók megvizsgálni a kórházakban, akik nem mutatják a tűnetnek jeleit. Közben lehet, hogy már hetekkel előbb fertőznek, és nem azért mert rosszak az orvosaink, hanem azért mert nincs elég férőhely, mert nincs elég orvos, nincs elég támogató személyzet. Kevesebbet Rogánnak, mondjuk, és többet az embereknek, hogy biztonságban érezzék magukat. Ilyen egyszerű. Arra nem képes, a magyar kormány hogy elegendő szájmaszkot, és kézfertőtlenítőt adjon a saját polgárainak.
A belügyminiszter büszkén kijelenti, hogy 1 200 000 szájmaszk, ez három órára elegendő, ez valójában azt jelenti, hogy Magyarországon nincsen szájmaszk. Nagyon helyes azt követelni, hogy ami van azt tessék tisztességesen szétosztani. Elsősorban az orvosoknak, a leginkább veszélyeztetett csoportoknak, és törjék össze kezüket, lábukat, hogy ezt az ádázatlan helyzetet megváltoztassák. És még valami. amikor készültünk erre a kongresszusra, azt mondták a kollegáim, vegyünk ilyen szájmaszkokat, vigyék haza, és kerestünk nektek ilyen szájmaszkokat. Egy 50 darabos szájmaszk két hónappal ez elött 800 Ft-ba került. Most tudjátok mennyi ugyan az, 28 600 Ft. Szerintem egyszerű dolgot kell javasolni a kormánynak, mert valami itt nincsen rendben. Nyilván valóan tisztességtelen emberek, nyerészkedni akarnak ezen az iszonyatos problémán. Ez a kormány szeret szabályozni. nagyon sokszor szabályos akkor is, amikor nem kellene. Hát akkor most szabályozzon. Azt javasoljuk nekik, nagyon világos egyszerű kérdéssel, ehhez joga van, döntsön úgy, és kényszerítse ki, hogy a védekezéshez szükséges eszközök hatósági ára, a tavaly decemberben érvényes kereskedelmi ár legyen. Azok, akik ezen akarnak nyerészkedni, azokat meg kell csípni, mert az emberek oldalára kell állni a nyerészkedők helyett. És még egy megjegyzés. Ha bárkit önök közül karanténba visznek, akkor ezt elsősorban azért teszik meg, hogy a többieket megóvják a fertőzéstől. De aki karanténban van, az elveszíti azoknak a heteknek a jövedelmét, az nem fog tudni számlát fizetni. Azt javasoljuk a magyar kormánynak, hogy a karantén idejére az oda zártaknak, egy általános állami kártérítési alapból kompenzálja a kieső jövedelmeket, és fogadja el, hogy ebben az időszakban törvényesen mentesülhessenek különböző közüzemi számláknak időben történő kifizetése alól.
Nagyon sokat változott az európai közhangulat az elmúlt hónapokban, és mára minden jelzés azt mutatja, hogy Európa polgárainak egyre jelentősebb része érti, hogy közös dolgunk van a klíma változás megakadályozásában, a klímavédelemben. Mondhatnák, hogy nincs itt sok keresni valója egy ellenzéki pártnak, mert bölcs szavú kormányfőnk legutóbbi beszéfében beszélt erről a kérdésről.
De hát nem azért vagyunk hitetlenek, mert eldöntöttük, hanem nem látjuk ennek, a fordulatnak az okát, és ebből arra következtetünk, hogy ez a fordulat nem őszinte, és nem valóságos. Itt legbefolyásosabb helyettese a szép beszédű, és emberi kulturáltságáról, és emberi bánásmódról híres házelnök, pár hónappal ez előtt még azt mondta, elég ha csak őt citálom – sokakat idézhetnék – ő szerinte az, hogy egyre több ember tarja a klíma válságot a legsúlyosabb problémának, annak egyetlen egy oka van, hogy a média folyamatosan agymosást végez. Akik ezt mondták pár hónapja, azok nehezen fogják velünk elhitetni, hogy szívük, lelkük, politikai meggyőződésük, az a klímavédelem oldalán áll. Egyszerű dolgot javaslunk a kormányfőnek. Ha osztja az európai és a magyar emberek aggodalmát, hogy itt cselekedni kell, akkor teremtse meg ennek feltételeit. A DK azt javasolja, hogy a kormányfő hozza létre a Környezetvédelmi és Klímavédelmi Minisztériumot, és mögötte és mellette a Környezetvédelmi és Klímavédelmi Nemzeti Tanácsot a legjobb szakértők és civil képviselők bevonásával. Legyen ez a kormány valóságos prioritása.
Pár hónappal ez előtt itt járt Erdogán. Az ellenzéki pártok, és a magyar polgárok többsége jelentős ellenszenvvel viselte a török elnök látogatását, és tiltakozások kisérték. Amikor közös sajtótájékoztatót tartottak és rákérdeztek a miniszterelnökre, hogy minek tudja be ezt a nagyon erős kritikát, akkor a tőle megszokott egyszerűséggel azt válaszolta, hogy ezek nem értenek a külpolitikához. Minden esetre akkor tegyünk most egy megjegyzést. Az elmúlt napokban annak voltunk szemtanúi, hogy Orbán egyik szövetségese, nevezett Putyin elnök támogatásával a szíriai kormány megtámadja Orbán egyik másik szövetségesét, nevezett Erdogán országát, aki ebbéli felháborodásában ráengedi a menekülteket Európára. Értik ugye? Kétszer is el kellett gondolkodnom, hogy ez így van, de ha így van, akkor két dolog lehetséges. Vagy mi nem értünk a külpolitikához vagy ő. Szerintem Ő. Vagy van egy másik lehetőség, hogy pontosan érti, hogy mi van, és ezt akarja. Akkor viszont nem az a probléma, hogy nem ért a külpolitikához, hanem a nemzetet, és Európát veszélybe sodró tisztességtelen ember. Es ez sincs rendben.
Természetesen, mint egy ellenzéki párt vezetőjét sokszor megkérdeznek, hogy van e nekem személyes ügyem. Azt tudom mondani, hogy igen van, úgy hívják, hogy Magyar Köztársaság és Európai Egyesült Államok. Igen ez az én személyes ügyem.
Mind amellett természetesen azt látom, hogy ellenfeleim értelmezésében Gyurcsány irányítja az ellenzéket, a Budapestet, a NAT ellen tiltakozó tanárokat, szóval bármilyen fura ki kell mondanom, hogy ellenzéki társaim mindenhatónak gondolnak. Igen nagy bajom nincsen vele, de nem a hiúság okán, de ha így van, akkor nyugodtan fejezzék be a kormányzást, jöjjenek a mindenhatók, hátha ők jobban csinálják.
Es akkor térjünk vissza napjaink Magyarországára. Igen azt gondolom, hogy új időszámítás kezdődött október 13-án, aztán majd meglátjuk.
Amit leginkább megtanultunk október 13-ból, hogy működik az ellenzéki koalíció. Működik, a szó szervezeti, technikai irányítási értelmében városok, kerületek sokaságában, nagyon színes koalíciók állnak a települések élén, a polgármesterek mögött és valójában azt látjuk, hogy nagyon szépen működtetik kerületeinket, városainkat. Meghozták a költségvetéseiket, meghozták az első intézkedéseiket képesek voltak nem csak a választáson, hanem azt követően a települések vezetésében is biztosítani az egységet. Nyilván mi nagyon büszkék vagyunk azon polgármester kollegákra, akik DK-sok, akik a DK színeiben nyertek, akik az első hónapokban sok fontos, az emberek számára rendkívül kedvező intézkedéseket tettek. A VII. kerületben Niedermüller Péteréknél úgy döntöttek, hogyha már a kormány megtagadja az egészségügyi ellátást azoktól, akik egy ideig 4 hónapig nem fizetik ki az egészségügyi hozzájárulást, akkor a rászorultaknak ki fogja fizetni a kerület, mert nem fogja ott hagyni a kerület lakóit egészségügyi ellátás nélkül. Fontos dolog ez? Fontos dolog ez!
Ahol az orvos végzettségű László Imréék úgy döntöttek, hogy elegük van abból, hogy lehetetlen ideig kell sorban állni egy egyszerű hasi ultrahangért, ezért a saját önkormányzati pénzükből vásároltak 400 hasi ultrahang vizsgálatot, hogy lerövidítsék a várakozási időt.
Németh Angéláék a XV. kerületben más egyebek mellett elindították, lassan befejezik egy saját CT beszerzését, és vagy 2000 dolgozónak, dadusnak, pedagógusnak egy havi bért adtak az állami normatíván kívül, a kerület pénzéből. Ezt csinálták.
Természetesen, amikor megválasztottak bennünket ez különösen igaz Budapestre, és itt álljunk meg egy szóra, akkor a választókat alapvetően két nagy szándék vezette. Az egyik, hogy vezessék jobban Budapestet. Ráfért már végre Budapestre, lássuk be. A másik részben eltérő ok, mert nagyon sokan úgy gondolták, hozzáteszem én is, és mi is, hogy a Budapesti köztársaság pártiak győzelme utat nyithat egy mielőbbi kormányváltáshoz. Azaz nem egyszerűen egy kerületről, egy városról szavaztak, hanem a rezsimmel szemben szavaztak, és egy új köztársaság megalapítása érdekében szavaztak. No, ez most két olyan különböző szempont, ami nem áll egymással ellentétben, de van, amikor olyan dilemmához jutunk, hogy egy – egy döntésnél, a két szempontból melyiket kell inkább érvényesíteni. Szeretném ha mindenki értené, melyiket kell inkább érvényesíteni. Találkoztunk már ilyen dilemmával. Szeretném, ha mindenki értené. A DK nagyon egyszerűen fogalmazza meg, hogy mi a viszonya Orbán rendszeréhez. Azt mondjuk, hogy nincs alku, de mi ezt nem csak kampány szlogennek gondoljuk mi. Valóban a mellett törünk lándzsát, hogy Orbán és politikája ne tehesse be a lábát Budapestre. Mert, hogy igaza van a főpolgármester úrnak, Karácsony Gergelynek. Azt mondja, hogy Orbán zsarolja Budapestet itt állunk fejünkhöz tett pisztollyal, és azt is érzékeljük, hogy az ujjuk már a ravaszon van. Egy ilyen szituációban természetesen hatalmas dilemma, hogy hogyan kell helyesen viselkedni, mi a helyes magatartási mód, hogyan képviseljük saját választóink és az ország érdekét. Kár lenne tagadni a DK az párt amelyik semmilyen tekintetben nem akarja megengedni, hogy ez a kormány zsarolja a mi kerületeinket, és városainkat, mert azt gondoljuk, ha megpróbálnak minket megbecsteleníteni, akkor nem érjük be kis becstelenítéssel, hanem azt akkor is elutasítjuk, és akkor is megküzdünk ellene, hogy ha az nehéz és kemény döntéseket igényel. Azért mert ez a köztársaság érdeke, mert nincs alku Orbánnal.
Az meg, hogy ilyen típusú vitákban meg kell hallgatni egymást, miután fontos a városokat, településeket fenntartó koalíció fenntartása, néha kompromisszumokra kell jutni az természetes. Nézzék csak ott nincsen vita, ahol egyszemélyi vezetés van. Mert ott az egyszemély eldöntötte. A koalíciós kormányzás egyébként szolgálja az ország érdekeit , mert az ország még annál is színesebb, mint egyek másik politikai koalíció, mert sokan alkotjuk. A vita ezekben az ügyekben nem a gyengeség jele, hanem az erő megszervezéséé, mert egyre többen fogják hinni a közös döntésben hogy ők is részesei ennek a döntésnek. Nem a vitáktól kell félni, hanem vigyázni kell a vitákban is egymásra, hogy mindenki azt lássa, hogy sokszínűek, sokszínűek, mint az ország, de lehet hatékonyan vezetni a városokat, a kerületeket, majd képesek lesznek hatékonyan vezetni az országot. Ha megtanuljuk most a koalíciót, akkor működni fog 22-ben is.
Tudjátok, hogy az elmúlt tíz napban internetes konzultációt folytattunk, hogy október 13 után megértsük, meghalljuk az emberek gondolatait, hogy ők mit gondolnak , mit kell csinálni az ellenzéknek 2022-ben . Ez az internetes konzultáció lezajlott, ha jól írtam le a számot akkor 108 412-en vettek benne részt, és töltötték ki a szavazólapot. Azért fordultunk hozzájuk, mert ez az emberek ügye, nem a pártok ügye. Ahogy láttátok ebben a filmben, ahogy tapasztaltátok korábban az országgyűlési választásokon a várttól, a remélttől elmaradt eredmény, ha úgy tetszik a kudarc az nem egyszerűen az ellenzék pártjait, hanem az ország jelentős részét rázta meg. Az ő ügyük az, hogy mit csinálunk annak érdekében, hogy kormányt lehessen váltani. Ezért kellett őket megkérdezni. És amikor megkérdeztük, azt láttuk, hogy 93 %-uk azt mondja, hogy teljes ellenzéki összefogás kell, egy miniszterelnökkel, egy listával, mindenhol egy ellenjelölttel. Ezt mondják az emberek. Ezt mondják az emberek, mert azt gondolják nagyon helyesen, hogy közös akaratból közös lista. Közös listából közös győzelem, közös győzelemből pedig közös Magyarország lesz. Ehhez pedig kell a DK munkája. Szóval egyszerű a képlet.
Magyarországért, a Köztársaságért, az Európai Egyesült Államokért.”
