Nemcsak magánéletében, hanem színpadokon is megéli a szerelmet Korda György (81), aki 63 éve lépett először közönség elé, és azóta sok érzelmes szerzeményt tett örökzöld slágerré.
– Az egész pályafutásom a romantikus dalokról szól. Vannak köztük sematikusak, de olyanok is, amelyek magasabb hőfokra tudják kapcsolni a szerelem és az összetartozás érzését. Bevallom, többször előfordult már, hogy a színpadon állva magam is elérzékenyültem – magyarázza az eMeRTon-díjas énekes, aki versként tekint a dalszövegekre, amelyeket olyan elismert szerzőknek köszönhet, mint Szenes Iván (†86), Bradányi Iván (89) vagy S. Nagy István (†81).
– Egy Szenes Iván-emlékkoncerten történt, hogy az Addig szeretnék élni csak című dal előtt úgy éreztem, néhány sort el kell szavalnom ebből a csodálatos versből: „Addig szeretnék élni csak, amíg velem leszel, de addig mindig boldogan, dacolva bármivel.” Amikor énekelni kezdtem és a közönségen végignéztem, hirtelen arra lettem figyelmes, hogy könnyek csillogtak a szemekben, és ettől magam is elérzékenyültem – idézi fel Korda. – Boldoggá tesz, hogy hatni tudok az emberekre, és hogy így is könyveltek el.
– Egyszer az is megtörtént, hogy koncert közben elsírtam magam. Épp az Unforgettable című Nat King Cole-sláger magyar változatát énekeltem duettben a feleségemmel, amikor az a közös rész jött, hogy „a szív sok mindent el tud rejteni, te nem is fogod soha sejteni, hogy nem tudlak én elfelejteni már”, akkor egyszer csak potyogni kezdtek a könnyeim. Annyira valóságosnak tűnt ez az előadói helyzet, hogy teljesen átadtam magam az érzéseimnek. Nem törölgettem a szememet, hadd hulljanak azok a könnyek! Szerencsére hangszeres rész következett, és pár másodperc alatt újra visszazökkentem – emlékezik vissza Korda.

Forrás: Blikk
+ There are no comments
Add yours