Anyuuu! (apuuuu!). Miből lesz a kisbaba? Hogy születik? Ha Önnek van hétéves vagy annál idősebb gyereke, akkor bizonyára ismerősen hangzik a kérdés. Ha még nincs, akkor számíthat rá, amikor a csemete eléri ezt a kort. Egy-két év eltérés lehet, de nagyjából ilyenkor válik esedékessé.
Kényes, kínos
A szülők egy kisebb része ilyenkor egyszerűen elmondja, amit ebből a gyerek a korának megfelelően megérthet. Számos könyv segíthet ebben. A munkám során és magánbeszélgetésekben is rá kellett azonban jönnöm, hogy ez korántsem általános, sőt aránylag ritkán fordul elő. Amikor azt akarom megtudni, hogy milyen volt a kliensem viszonya a szüleivel, azt is meg szoktam kérdezni, hogy gyerekkorában kitől tudta meg, hogyan és miből lesz a gyerek és általában mit csinál a bácsi a nénivel. Sokan válaszolják azt, hogy a családban tabu volt a téma. Mások azt mondják, hogy eszükbe sem jutott, hogy megkérdezzék a szüleiktől, vagyis olyan volt a légkör, hogy erről nem beszélünk. Egy – minden más szempontból rendkívül intelligens – kliensem megmagyarázta, hogy azért nem világosítja föl az immár majdnem tizenegy éves gyerekét, mert ez nem a szülő dolga, arra való az iskola.
Majd megtudja az iskolában
Nos, az iskola nem erre való. Nyilvánvaló, hogy ott is kell beszélni a témáról, de a fölvilágosítás a szülők dolga. Ez akkor is így van, ha sokak számára kínos a téma,
ha nem tudják, hogy fogjanak hozzá, ha ők is a másik gyerektől vagy egy titokban
olvasott pornófüzetből, esetleg egy pornófilmből tájékozódtak.
Az iskolai „családi életre nevelés” órák, akár a biológia tanár(nő) vagy egy védőnő tartja, hasznosak lehetnek, tisztázhatnak néhány homályos pontot, esetleg más szempontból néznek egyes kérdéseket, mint a szülő. Ha viszont arra számítunk, hogy majd ebből teljes és korrekt tájékoztatást kap a gyerek, akkor súlyosan tévedünk.
Tényleg megtudja?
Azt föltételezhetjük, hogy az előadó tisztában van a technikai részletekkel, más kérdés, hogy ezt mennyire tudja átadni. Az is lehet, hogy az ő számára magától értetődő valami, ami a gyerekeknek egyáltalán nem az. Az így fölmerült kérdéseket a szülőnek föl lehet tenni és egy-két perc alatt tisztázhatók. Viszont képzeljük bele magukat a tizenhárom éves gyerek helyébe, amint egy ilyen – abban a korban különösen – intim kérdést föltesz húsz-huszonöt vihorászó, szellemeskedő kiskamasz előtt. Felnőtt fejjel nehéz elképzelni, milyen
félreértések maradhatnak meg a fejében. Ez nagyon erős tudatalatti fóbiát alakíthat ki, ami az egész későbbi életét befolyásolja, még akkor is, ha már régen megismerte a tényeket és elfelejtette a felvilágosító előadást. Arról nem beszélve, hogy vannak teljesen alkalmatlan előadók is.
Nézzük konkrétabban!
Illusztrációként bemutatok három példát a saját gyakorlatomból:
Huszonegy éves egyetemista lány. Retteg a teherbe eséstől és főleg a szüléstől. A következő derült ki: Tizenöt éves korában a védőnő felvilágosító előadást tartott a szülésről. Elmondta, hogy a szülőszobában ömlik a vér, a nők eszüket vesztve üvöltenek a fájdalomtól. Borzalmas sérülések árán hozzák világra a gyereküket. Annyiból jobb a helyzet, mint régen, hogy most már nem hal meg olyan nagyon sok nő szülés közben. A lányok kétségbeestek, sírtak, a fiúk zavartan heherésztek. A védőnő itt nyilván a saját fóbiáját adta elő. Nem próbálom kitalálni, hogy később hány nő köszönhette a meddőségét ennek az előadásnak és hogy ez a védőnő még hány osztályban terjesztette ezt a lidércnyomást.
Harmincas évei közepén járó hölgy. Évek óta akar gyereket. Minden orvosi vizsgálat negatív eredménnyel zárult, de nem esik teherbe. Szintén egy családi életre nevelő órát idézünk föl. A védőnőtől megtudja, hogy honnan jön elő a baba. Már látott csecsemőt, tudja, mekkora. Összehasonlítja a saját méreteivel és pánikba esik.
Harmincas évei végén járó hölgy, szintén nem jön össze a gyerek. Egyre hangosabban ketyeg a biológiai óra. Ezúttal is iskolai fölvilágosítás, ezúttal a biológia tanárnő tartja. Ő korrektül elmondja, hogy a szülőcsatorna a megfelelő időben a megfelelő méretűre tágul, azt azonban nem teszi hozzá, hogy a szülés után visszanyeri az eredeti alakját és méretét. A kliensem akkor azt hitte, hogy úgy marad.
A példákat még tovább is sorolhatnám, de elég ennyi. Egyik említett kliensem családjában sem lehetett megbeszélni, illetve tisztázni ezeket a kérdéseket. (Ez egy rendes család, itt nem beszélünk ilyesmikről.)
Még ráér
Általános magyarázat, hogy még korai, nem időszerű a kérdés. Ráér megtudni a részleteket, ha aktuálissá válik a dolog. Nos, jól nézünk ki, ha akkor akarjuk fölvilágosítani a gyerekünket. Addigra általában már sok mindent megtudott. (Ősrégi vicc: Anyuka a serdülő lányának: – Kislányom! Már tizennégy éves vagy, ideje, hogy beszéljünk a szexről. – Rendben van anyu, kérdezz nyugodtan!) Más kérdés, hogy ezek mennyire hiteles információk (Segítek: semennyire). Nagy szerencse, ha a gyerek nem attól a bácsitól szerzi meg az első ismereteit, aki becsalja a kapualjba… – írja Kertész János a Mikroverzum oldalán.
A cikk teljes terjedelmében itt olvasható.
