Strasbourghoz fordulok a Paks2-vel kapcsolatos közérdekű adatok kiadásának megtagadása miatt.
A 2014 óta tartó pereskedésem végállomásaként azt kívánom elérni, hogy az Emberi Jogok Európai Bírósága kimondja: a magyar kormány jogszerűtlenül korlátozta, hogy az adófizetők megismerhessék a paksi bővítés ütemterveit. Paks2-vel kapcsolatban ugyanis a mai napig nem tudhatják az adófizetők azt, hogy pontosan mit, mikorra és mennyiért kellene felépítenie Pakson a Roszatomnak.
Még 2014-ben fordultam közérdekű adatkéréssel az MVM Zrt.-hez Paks2 megvalósítási ütemterveinek kiadása ügyében. Az MVM döntés-előkészítésre hivatkozva megtagadta az adatok kiadását, amit egy általam indított perben a Szekszárdi Törvényszék is jóváhagyott.
Ekkor az Alkotmánybírósághoz fordultam, ami négy év után meghozott, önmagának is ellentmondó ítéletében elutasította az alkotmányjogi panaszomat.
Bár az AB kimondta, hogy az adatkiadás megtagadásának okaként döntés-előkészítésre csak a döntés meghozataláig lehet hivatkozni, mégis helyben hagyta a Szekszárdi Törvényszék 2015-ös ítéletét – holott a Paks2-vel kapcsolatos politikai döntések, parlamenti szavazások illetve maguk a megvalósítási megállapodások már jóval a bírósági ítélet előtt megszülettek.
Az alkotmánybírósági elutasítás azért is pikáns, mert időközben egy másik bírói fórum az adatok kiadására kötelezte az MVM Zrt-t, aminek az állami vállalat csak az adófizetők szempontjából fontos részletek kitakarásával tett eleget.
Mivel a magyar közvélemény továbbra sem tudhatja, pontosan mit, mikorra és mennyiért kellene felépítenie Pakson a Roszatomnak, a kérdést elvi jelentőségére tekintettel nem hagyom annyiban.
Strasbourghoz fordultam az ilyen ügyekben nagy tapasztalattal rendelkező Karsai Dániel Ügyvédi Iroda segítségével. Bízom benne, hogy az EJEB – ahol hasonló panaszok sokszor sikeresek voltak és más ügyben magam is győztem már – ezúttal is igazságot szolgáltat.
