Hölgyek és Urak!
Korra, nemre, nemzetiségre, pártbeli hovatartozás, vallási felekezetre való tekintet nélkül van néhány kérdésem:
Miféle ember az, aki kifelé elismeri a mai határokat, befelé pedig nagy Magyarországról beszél és nagy Magyarország térképeket mutogat?
Vajon minek nevezhetem azt az embert, aki nem vállalja nyilvánosan a döntéseit, azoknak terheit másokra osztja?
Minek nevezhetem azt, aki gyáván elbújik a döntései következményi elől?
Vajon minek nevezhetem azt, aki – érdemtelenül és a demokrácia szabályait felrúgva – önmagát az egész nemzet elé és fölé helyezi egy demokráciában?
Nevezhetem-e diktátornak azt, aki egy – úgymond – demokráciában egyszemélyi döntésekkel irányít?
Minek nevezzem azt, aki a hitét – ha egyáltalán volt neki – pillanatnyi érdekei szerint váltogatja?
Minek nevezzem azt, aki a saját szája íze szerint – a népet félretolva – irat egy új alaptörvényt, amit a szokásos gyávasága miatt nem mer Alkotmányak hívni?
Mit mondjunk arra, aki önmaga és a családja gazdagodását az ország és a nemzete érdekei elé helyezi?
Mit gondoljak arról, aki “nem foglalkozik üzleti ügyekkel”, de – miközben a döntések nélküle nem születhetnek meg – szó nélkül vette tudomásul, hogy kedvenc gázszerelője hogyan foszt ki egy állami céget, s azután a csontvázat visszadobja az államnak, vagyis nekünk, mindannyiunknak?
Mit gondoljak arról a politikusról, aki olyan vaknak képzeli a nemzetét, hogy azok nem látják hogy a kifosztásuk folyamatos?
Vajon mi a magyarázata annak, hogy egy érdemdús gázszerelő a VIP páholyok és a kormányfogadások állandó résztvevője? Csak nem arról van szó, hogy főfoglalkozása mellett ő a miniszterelnök pénztárcája?
Persze van még több tucat kérdés, de tisztában vagyok azzal, hogy a politikában nincsen IGAZSÁG. Bár persze lehetne. Erre ennek az országnak már nagy szüksége van.
