Nem akármekkora ikonnak ment neki a népszerű újságíró.
Juszt most sem finomkodott, egyenesen a Nemzeti Színház igazgatóját vette célba akkor, amikor mindenki a színházakról beszél és akkor, amikor a jobboldal egyetlen példát Vidnyánszky Attilát tudja felmutatni.
Hallgatom ezt a politikailag érvényesülő színházigazgató-rendezőt, Vidnyánszkyt, aki oly sikeresen vágta haza a Nemzeti Színházat.
Idézetek tőle:
“A fidesz kormányt a kultúrpolitikájával együtt választották meg.”
Én ugyan végigolvastam mindent annak idején, de arról ami ma van a kultúrában egyetlen szó sem található a kampány szövegekben.
“Nem szolgálja a szabadság ügyét, hogy Bán Teodórát elbocsájtották.”
És hogyan szolgálta a szabadság ügyét annak a sok tízezer tanárnak, orvosnak, újságírónak, ügyésznek, bírónak és másoknak az elbocsájtása?
“A fiatalok először valami teljesítménnyel építsék fel magukat, mielőtt kritizálni kezdik a rendszert.”
Miként a 22 éves egyetemista helyettes államtitkár?
Na akkor nézzük milyen teljesítményt produkált
az Ukrajnából importált Vidnyánszky a Nemzetiben?
A tények: 2 milliárd állami támogatás mellett 150 milliós veszteséggel zárta 2018-at Vidnyászky Nemzeti Színháza.
Nem véletlenül örült a TAO átalakításának sem, mert azt korábban a jegybevételhez kötötték. A Nemzeti pedig Vidnyánszky óta
“vattázik”.
Így viszont az ötszörösét kaphatják vissza pluszban annak a pénznek, amelyre taoból jogosultak lettek volna.
76 millió helyett 400-at.
A színház beszámolójából kiolvasható az is, hogy a nagyszínpadon fél házzal mentek az előadások.
A színház 396 előadására 64 ezren váltottak jegyet. Ez pedig annyit jelent, hogy előadásonként 161,6 nézőjük volt.
Konklúzió:
Vidnyánszkynak is csak addig lehet – látszólag – igaza, ameddig olyan felkészületlen riporterekkel ül le, akik ezeket a mondatokat, tényeket figyelmen kívül hagyják.
+ There are no comments
Add yours