A napokban portálunk felületén is hírt adtunk arról, hogy 2019. október 31-én délelőtt az alcsútdobozi idősek otthonából ismeretlen helyre távozott a 79 éves Sárik Jánosné.
Eltűnése után Sárik Péter zongoraművész közösségi oldalán kért segítséget Sárik Jánosné megtalálásához, ám két nappal később, egy újabb bejegyzésben már csak a tragikus hírt tudta közölni: megtalálták édesanyja holttestét.
A bejegyzésből megtudtuk, hogy a Bicskei Rendőrkapitányság mellett az otthon vezetői és dolgozói egyénileg is elkezdték a keresést, éjjel-nappal folyamatosan kutattak a hölgy után, bejárták a környéket, a megyét, minden lehetséges helyet.
A Bors információi szerint a 79 éves Cilike holttestére egy közeli golfpálya melletti erdős területen bukkantak rá, halálát kihűlés okozta.
Sárik Péter zongoraművész így számolt be a tragédiáról:
Kedves ismerősök, barátok!
Először is szeretnék köszönetet mondani mindenkinek, aki segített a keresésben, nagyon hálás vagyok, nem tudom ezt eléggé kifejezni. Majd tízezren osztottátok meg a segélykérő posztot, azt hiszem mindenhová eljutott a hír.
Sokan kérdezik, hogy volt lehetséges, hogy Cilike megszökjön, miért nem volt bezárva, miért nem figyeltek rá?
Elmondom.
Tavaly nyáron egyértelművé vált, hogy anyukám olyan állapotban van, hogy nem élhet egyedül, szakszerű ápolásra és 24 órás felügyeletre szorul.
Idén januárban, hosszú keresés után találtam rá az alcsútdobozi ápolási otthonra, rengeteg ilyet megnéztem, borzalmas tapasztalatokat szereztem máshol, de itt végre tisztaságot, rendet és szakértő, törődő személyzetet találtam.
Anyut a lenti, zárt, demens részre helyezték.
Aztán telt-múlt az idő, anyu, mivel nagyon figyeltek arra, hogy rendszeresen szedje a gyógyszereit, sokkal stabilabb állapotba került, mint amikor beköltözött.
Aztán hónapok után lett egy üresedés, és felkerült a “normál” ápolási osztályra, mivel az állapota ezt indokolttá tette.
Boldog volt, minden nap nagy sétákat tett az otthon körül, leveleket, bogyókat gyűjtött, soha nem ment túl azon a határon, amit mondtak neki.
Majd egy bő hete kicsit zavart lett, furcsán kezdett viselkedni, épp ezért hívtak hozzá egy pszichiátert, aki alaposan megvizsgálta, kikérdezte, tesztelte, és olyannyira rendben találta, hogy egyáltalán nem tartotta indokoltnak a zárt részbe való visszahelyezését. Tehát orvosi döntés alapján maradt a nyitott részlegen.
Engem mindenről folyamatosan tájékoztattak az otthon munkatársai, és egyeztettem velük.
Amikor 31-én kiderült, hogy elment, az otthon vezetői és dolgozói egyénileg is elkezdték a keresést, nappal, éjjel, folyamatosan kutattak utána, bejárták a környéket, a megyét, minden lehetséges helyet.
Mindent megtettek, hogy megtalálják.
Hálás vagyok nekik, mert anyukámat szerették, odafigyeltek rá, fogták a kezét, beszélgettek vele, nem mint egy beteget, hanem mint egy embert, egy barátot, egy kedves nagymamit, úgy kezelték.
A példátlan összefogás és rengeteg segítség ellenére, sajnos, nem sikerült időben megtalálni.
Köszönöm szépen még egyszer mindenkinek!
