Mint korábban megírtuk, sosem látott mélyrepülésben van a forint…
A szeptember eddig eltelt része igen gyászosnak bizonyult a forint szempontjából: történetének leggyengébb értékére került az euróhoz képest. A tavaly nyári hasonló esemény után ez már trendszerűséget is jelent, így erősen fékeződik a bérfelzárkózás, ráadásul a cseh és lengyel valutához képest is gyengül a forint, így ők is egyre inkább elhúznak előttünk.
A forint gyengülő trendje most már összességében másfél éves, hisz míg azt megelőzően négy éven át az eurónkénti 305-315 közti sávban mozgott, az elmúlt másfél év legnagyobb részében több mint 320 forintot kellett adni a közös európai fizetőeszközért, most pedig már több mint 335-öt.
A bérfelzárkózást úgy az utolérni kívánt Nyugat-Európához, mint a minket lehagyó visegrádi országokhoz képest is biztosíthatná a 10 százalék fölötti béremelkedés (a legtöbb régiós országban valamivel kisebb a mérték, csak Romániában nagyobb), azonban másfél év alatt 7 százalékos leértékelődés ennek a felét elviszi, közömbösíti. Így fordulhatott elő, hogy immár a lett és a litván átlagbér is előttünk van.
Nézzünk összevetésnek néhány és béradatot. A hazai nettó átlagbér az utolsó KSH adat szerint közmunka nélkül és a családi adókedvezményt figyelembe véve 780-790 euró volt, a lengyel adat 850, a szlovák 895, a cseh pedig 990 euró. Immár a lett és litván adat is 800 euró fölött van, az észt viszont 1200 euró (a legújabb gazdasági csoda), de a horvát adat is 870 euró. Ha a forint leértékelődése folytatódik, reménytelenül lemaradunk régiónkban.
Mit is mondott Varga Mihály 2009. október 2-án? “A forint árfolyama a gazdaság helyzetét fejezi ki, egy nagyon gyenge árfolyam leértékeli az ország teljesítményét, eszközeit, az ország vagyonát, leértékeli azokat a jövedelmeket, amelyeket az emberek kapnak.”
Forrás: Privátbankár / BalraMagyar
