Orbán Viktor 2017 november - Fotó: OV Facebook
Segítsd a munkánkat! Megosztáshoz katints az alábbi Facebook emblémára:

Nem akarok Orbánról beszélni – kezdi udvariasan Jason Stanley filozófus, a Yale Egyetem professzora…

No, akkor rögtön adódik is az első kérdés, miért nem akar Orbánról beszélni?
Azt gondolom, hogy Orbán egyike a világ oly sok problémájának – kezd belemelegedni a beszélgetésbe a CEU-ra az Egyesült Államokból előadni érkezett filozófus. – Először is van egy újkeletű és régebbi problémánk. Az új probléma a közösségi háló, amely összehozza az embereket és eközben megöli a hagyományos, nyomtatott médiát. A régi keletű probléma pedig az etnonacionalizmus, a nemzeti mítosz, mikor olyan múltat találnak ki, amely soha nem is létezett. Ennek vagyunk szemtanúi Magyarországon, Oroszországban vagy éppen Brazíliában. Orbán ebben a hamis mítoszteremtésben úttörő volt, ez tette őt erőssé, hatalmassá, és azon vesszük észre magunkat, hogy szinte egész Európában igehirdetésként üdvözlik a szeplőtlen, etnikailag egységes, keresztény múltat.

Nos, itt volt nekünk a monarchia az orosz beavatkozással már 1848-tól kezdődően, a világháborúk, és Trianon utáni helyzet…

A Nagy-Magyarországról beszélek, amely nem volt egységes etnikai szempontból, sem nyelvileg. Multikulturális, soknemzetiségű, többnyelvű nemzet volt, hisz már akkor több nyelven beszéltek Budapesten is, és mind a mai napig Izrael után az egyik legnagyobb zsidó közösség is itt van. Hamis mítoszteremtés a Trianon előtti időkről azt állítani, hogy egységes keresztény közösség élt itt. Szerintem Nagy-Magyarországnak épp ez a sokszínűség, a vallások iránti türelem és a soknemzetiségű lét jelentette a legnagyobb értékét.

Még ha nem is igaz az a nemzeti mítosz, Orbán mégis nagyon népszerű ezzel az ideológiával. Vajon meddig tartható ez? Vele vagy nélküle? Mivel léphet túl egy ország ezen?

Rémisztő jelek egyike, ami miatt tulajdonképpen a demokrácia nem éleszthető fel, a hatalomnak a sajtóhoz való kapcsolata Magyarországon. A totalitárius rendszer másik ismérve, amikor a hatalmon lévő párt nem ad teret a többi pártnak. Amikor nincs ellenzéki párt.

Nálunk éppenséggel van, sőt túl sok is…

Igen, de nincs egyesített, erős párt egy sem. Nem mindenki látja, milyen alternatíva kínálkozik ma az uralkodó párton kívül. A demokrácia eredendően azt jelentené, hogy a vezető politikusok az ellenzéket is hagyják vitázni, mozgásteret biztosítanak neki. De hát ne is csodálkozzunk ezen, amikor a világ egyre több tájékán látjuk, – Oroszországban, az Egyesült Államokban, Brazíliában -, hogy erre a jelenségre ráépül a korrupció, és eközben a jogállamot szétdarabolják…Azt nem tudom, Magyarországon is ez a helyzet-e? De az amerikai elnök folyamatosan eteti és ezzel bővíti is az oligarchák körét. Egyre több barátja lesz és eközben táplálja a hamis etnonacionalista mítoszt, amellyel boldoggá teszi a népeket.

De ön is hirdeti – nem mellesleg – hogy a demokrácia kiteljesedése vezet a zsarnoksághoz. Ezt is vegyük végig!

Igen, Platónig visszamenő érvelésről van szó, hogy a demokrácia egyenesen a zsarnoksághoz vezet. Platón szerint az a demokrácia, ahol a liberalizmus maximális kiterjesztése – intézmények nélkül valósul meg – önkényesen vezet a zsarnok kitermeléséhez, aki úgy szól az emberekhez, mint a rendszer áldozataihoz és védelmet nyújt nekik minden tekintetben, természetesen az idegen behatolók ellen is. Az egész kormányzat felett átveszi az ellenőrzést. Az élteti ezt a zsarnokot és hatalmát, hogy egyrészt félelemben tartja az áldozatnak beállított csoportokat, akiknek megígéri, hogy megszabadítja őket ettől a félelemtől. Mindeközben fenntartja az állandó retorikát, miszerint ők a korábbi rendszer áldozatai.

Hogyan lehet védekezni a folyamat ellen?

Védelmet az ilyen rendszer ellen a szabad sajtó és az egyetemek jelenthetik. Ez az a két platform, ahol az emberek a félelmeiket, áldozati szerepüket elmondhatják, ahol ezekről vitát nyithatnak. – méghozzá a történelem kihívásainak a tükrében. Ahol a hamis mítosz narratívát is képesek beazonosítani és megtámadni. Mit is mond Trump? Hogy Amerika egykoron hatalmas és nagyszerű volt. Tessék? Kérem szépen, rabszolgaság volt Amerikában! Az őslakosokat halomra gyilkolták! Mikor volt – tessék nekem megmondani – Amerika nagyszerű!?

Kanyarodjunk vissza Magyarországhoz, ahol látszólagos a szabad sajtó, és az egyetem, ahol most beszélgetünk, kénytelen volt áthelyezni amerikai részlegét Bécsbe.

A CEU kiűzése katasztrófa a magyarok számára. Egyrészt azért, mert világviszonylatban is tényező, másrészt a többi magyar egyetemmel, legfőképp az ELTE-vel is munkakapcsolatban állt és ezzel vezető szerepe is lett. A helyzet megváltozott, mert manapság a legtöbb magyar egyetemre úgy tekinthetünk, mint Orbán valószínűsíthető szócsövére. Oda a legtöbb magyar egyetem értékessége, mert elvesztette a koronaékszerét is, amit sok esetben a CEU-val való kapcsolata is jelentett.

Fasiszta – vagy fasiszta elemeket felvonultató kormányzásként elemezte az ilyen típusú országirányítást. A Hogyan működik a fasizmus könyve ezt részletesen taglalja.

Itt nem feltétlenül a múltból ismert fasizmusra kell gondolni, de annak retorikájára és ideológiára. Hitleren kívül a brit Oswald Mosleyt, a Brit Fasizták Egysépártjának vezetőjét, parlamenti képviselőt is említsük meg. Mi volt az ő mottója? Britek a britekért. És a legradikálisabb migrációellenes politikát hirdette. Ez volt az igai gyökere az etnonacionalizmusnak, a vegytiszta rasszizmusnak. Ő ráadásul a férfiasságát, a macsóságát is hangoztatta és így radikális antifeminista lett. Nem tudom, Magyarországon ezzel a mi a helyzet – és amikor a gender tanulmányok betiltására utalok, mosolyogva kinéz a mondatok közül Jason Stanley, érzékeltetve, tökéletesen tisztában van a mai nőellenes helyzettel is. A fasiszta ideológiának is a részét képezte a nők egyenlőségének tagadása, kizárólag férfi az üdvözítő.

A könyvemben a fasizmusnak tíz meghatározását adom meg, de valóban kiemelném az áldozattá válás hirdetését, az idegenektől való félelmet.

Ön ezeket be tudja azonosítani Magyarországra is? Igen. A nemi egyenlőség okozta aggodalmak, amikor az igazi férfiképet megkérdőjelezik, pánikot idéznek elő. Például Schmidt Mária nemrég azt mondta, hogy a német férfiak nem igazán férfiak, mert nem tudják megvédeni a nőket, lányokat, a családokat a muzulmán integrációtól. A fasizmus első, a nürnbergi törvényei között volt a németek és zsidók vegyes házasságának a tiltása például. Vagy például Hitler a születésszám robbanásszerű emelkedését akarta elérni, minisztériuma lett az abortusz- és a homoszexualitás tiltásának. Ezek az elemek önmagukban nem fasiszták, de együttvéve már kiteszik azt az ideológiát. Ezért van az is, hogy a vallási konzervatívok az etnonacionalistákhoz csapódnak, mert a tiszta kereszténység, Jézus tanai nem idegenellenesek, hisz minden emberi lélek méltóságát elismerik.

Mennyire változott meg Magyarország azóta, hogy ön először járt itt? 2009-ben, amikor először itt jártam, én is azt hittem, Magyarország a következő Nyugat-Berlin lesz, illetve Nyugat Németország, a liberális demokrácia dicsősége. Minden magyar azt mondta, az autoriter rendszert magunk mögött hagytuk. 2010-ben visszatérve, már nem azt a multikulturális Budapestet láttam, amit korábbról megismertem. Már érződött a levegőben a zsidó – és romaellenesség, az egymást mérgező gyűlölet terjengett városszerte. Akik ennek hangadói voltak, például Balog Zoltán, aki a roma közösség szegregációját hirdette oktatáspolitikájában, miniszterek lettek. Én már akkor reményvesztett lettem, és hát nézzünk körül, mi van most.

Az előadásomban is azt mondom, hogy a szabad sajtóért és a szabad egyetemekért továbbra is harcolni kell, nem a liberális demokrácia miatt, hanem mert mindannyiunknak fontos a jövő, elsősorban a gyerekeink jövője. Mert a hamis mítosz narratívájával a jelenlegi vezetők nemcsak félelemben tartanak minket, de a pénzünket is akarják. A CEU elvesztése az ország lábon lövése. A hamis mítosznak nem dőlhetünk be!

Forrás: klubrádio.hu

 


Segítsd a munkánkat! Megosztáshoz katints az alábbi Facebook emblémára: