Sajnos eljött az idő, amikor mindent mérlegelve, kilépek abból a közösségből, ahol 26 éven keresztül nagyon jól éreztem magam. Most sem azért lépek ki az MSZP-ből, mert ez az érzés megváltozott.
1993 óta küzdöttem azért, hogy minél sikeresebbek legyünk, elkötelezett baloldaliként megpróbáltam segíteni az embereknek a problémáik megoldásában.
Sosem hátráltam meg a kihívások elől, és bár az elmúlt évtized az igazam bizonyításával telt el, nem adtam fel azt a lehetőséget, hogy rehabilitálódjak.
Határozott véleményem, hogy egy meghurcolt politikus csak akkor tud rehabilitálódni, ha a választók rehabilitálják. Mondjuk azzal, hogy egy választáson szavazhatnak rá, és ez nem a pártelitek döntése.
Emiatt idén megkérdeztem a VII. kerületi választókat, hogy mit gondolnak az esetleges indulásomról. Több, mint ötezer ember az ajánlásával kérte azt, hogy ne hagyjam abba a kerületi politizálást.
Ez óriási erőt adott abban, hogy helyes úton járok. A helyi ellenzéki politikai pártok tárgyalásai során előállt az a politikai helyzet, hogy az összefogott ellenzéki pártok némelyike kizárta azt a lehetőséget, hogy megmérettessem magam.
Ezzel, az MSZP nem tudott mit kezdeni és nem tudta megoldani a problémát. Hosszasan töprengtem, mit tegyek, és úgy döntöttem, hogy nem leszek annak gátja, hogy a kerületi MSZP szervezet a személyemen keresztül blokkolja az ellenzéki összefogást. Mindent megtettem, hogy az összefogás létrejöjjön.
A mai naptól, azonban már a saját utamat fogom járni, és ezt az utat tiszteletben kell tartani mindenkinek.
Kihangsúlyoznom, hogy nincs bennem rossz érzés, nem haraggal megyek el, mert nincs miért haragudnom.
Remélem, akikkel baloldaliként is barátságot ápoltam, barátaim maradnak ezután is.
A fentiek okán, a mai nappal kilépek az MSZP-ből és civilként folytatom a politizálást.
