Lendvai Ildikó szocialista politikus írása a legnagyobb baloldali lapban, a Népszavában jelent meg.
Normális esetben az embernek nem jutna eszébe patkányt nevelni. Az ilyesmiben elég kényes vagyok, a sárkányneveléshez sem jött meg igazán a kedvem, a hasonló című gyerekfilm ide vagy oda.
Bár abban a sárkány legalább nem tűnt olyan szaporának, mint a patkány, és nem is terjesztett a vizeletével mindenféle rémes betegséget. (Igaz, szexuális szokásainak és anyagcseréjének részleteitől megkíméltek, így ebben azért egészen biztos nem lehetek.)
Az viszont tudományos tény, hogy a patkány iszonyú sebességgel népesíti be utódaival a világot. Egy nőstény háromhavonta képes akár nyolc-tíz kis patkánynak életet adni, és hiába mondanánk neki, hogy ezt azonnal hagyja abba, e tekintetben nem hallgatnak a jó szóra.
Másban sem nagyon. Népesedéspolitikájuk kizárólag abból áll, hogy ha kevesebb a fóka, mint az eszkimó, illetve a táplálék, mint a patkány, akkor felfalják a feleslegesnek ítélt utódokat. Ez tovább csökkenti az irántuk való rokonszenvemet, amelyet már Camus regényében, a Pestisben szereplő rusnya dögök is aláástak.
De mivel egy nagyvárosban sok az ételmaradék, 1971 előtt, amikor a patkányirtás hozzáértő kezekbe került, Budapesten kb. 2 millió patkány élt. Ahelyett, hogy megszilárdult volna az egy ember-egy patkány monogám páros kapcsolat, a pestiek megelégelték lakótársaikat. Ekkor kapott megbízást a Bábolna Bio csapata, s feladatát közmegelégedésre látta el 47 éven keresztül.
A havi munkadíjukat csak akkor kapták meg, ha a patkányészlelések száma a meghatározott alacsony szint alatt maradt.
Világos, hogy e téren is le kellett számolni a posztkommunizmus örökségével. Elkezdődött a NER-kompatibilis patkányháború.
Természetesen nem emberekről van szó – sosem neveznék senkit patkánynak -, hanem a nagyon is konkrét rágcsálók kezeléséről.
Semmi sem modellezi jobban a NER működési mechanizmusát, mint ami a patkányfronton történt. Mint cseppben a tenger, ez esetben mint patkányban a rendszer, mutatkozik meg benne a NER szinte minden törvényszerűsége.
Vegyük pl. az első alapszabályt: közbeszerzést rendesen lefolytatni tilos. Muszáj minden, eredetileg demokratikusnak szánt, az átláthatóság és a tisztességes verseny szándékával született módszert – a közbeszerzések pályáztatása ilyen – megcsúfolni, kompromittálni, eltéríteni.
Már az is aggasztó volt, hogy a fővárosi önkormányzat közbeszerzési bizottsága csak hetekkel a Bábolna szerződésének lejárta után, június 25-én döntött, és nem a gyakorlott csapatot, hanem egy négy cégből összeállt új konzorciumot hirdetett győztesnek. A pár hetes ex lex időszakban a patkányok ledér életet éltek, így az amúgy sem túl gyakorlott újak a korábbinál népesebb patkányhaddal találták szembe magukat. Hivatalosan azért nyertek, mert valamivel olcsóbban (a bizottság által taksált összegnél is alacsonyabb áron) vállalták a munkát.
De az olcsó hús híg leve az önkormányzat nyakába ömlött. Mivel a patkányok ijesztően elszaporodtak, már decemberben újabb 650 milliót kellett az irtásra átcsoportosítani. Vagyis először a konzorcium azért nyer egy ötéves szerződést, mert ő az olcsóbb, majd fél év múlva bőkezűen kipótolják az összeget, az addigra tényleg létező közegészségügyi veszélyre hivatkozva. Ügyes.
Az eredeti kiírásban a szakmai tapasztalatok garantálása érdekében még megkövetelték, hogy a jelentkezőknek az elmúlt három évben legalább 450 milliós jövedelmük származzon patkányirtásból.
Aztán gyanús módosításra kerül sor, mintha valakik testére szabva csökkentenék felére ezt az előírást. Pár nappal a beadási határidő lejárta előtt, ki tudja, miért, újra módosítanak, most a technikai alkalmasság feltételein. Éppen így történt ez annak idején nagyban, az Elios esetében. A patkány-metódus nem kivételes.
Szép NER tradíció az is, hogy az ellenőrzésre hivatott kormányhivatali főosztályt közben átszervezik, és „Nemzeti”-nek keresztelik. Ami sajnos nem hatja meg a hazafiatlan patkányokat, pláne, hogy átalakulás közben nincs elég kapacitás a szemmel tartásukra.
A szakemberek ennek ellenére már ősszel jelzik a fertőzöttség növekedését, és azonnali intézkedést igényelnek, de hát ki szokott itt szakértőkre figyelni? Ennél sokkal egyszerűbb letagadni, bagatellizálni a bajt: igen-igen, volt egy kis fennakadás, de már minden rendben. (Épp, mint a szakoktatásban és a kórházakban.) Pech, hogy aznap, amikor a főpolgármester ezt bejelenti, leáll a felújított metró egy a villanyszekrénybe tévedt patkány miatt.
Ha a NER-ben gond van egy közszolgáltatással, akkor az állampolgárok belekényszerülnek a fizetős megoldásba. Fogukat szíva elmennek a magánrendelőbe, ha tudják, kimentik a gyereket az állami oktatásból. Megszaporodtak a patkányirtás „magánpraxisának” hirdetései: „Minőségi patkányirtás felsőfokon!”.
Akiknek nem telik, a netes fórumokon cserélnek recepteket: vadászgörény? csapda? ultrahangos riasztó? Sajnos semmi sem tökéletes. „Ugye az a fő probléma, hogy a patkánycsapda videóján bemutatott patkány nem rokona annak, ami nálunk lakik” – szól egy csüggedt bejegyzés.
Van, aki a társadalmi tanulságot is levonja: „A vándorpatkány szervezettebb, mint a konzorcium, attól tartok.” Vesztésre állunk.
